Az 1945 utáni Japánban – miként a második világháborúban vesztes államok többségében – az amerikai megszállás következtében radikális politikai és társadalmi változások mentek végbe. Ennek következtében 1946 és 1948 között a tokiói perben (hasonlóan a nürnbergihez) a háborús kabinet vezetői közül többeket felelősségre vontak, és halálra vagy hosszú börtönévekre ítéltek; illetve az alkotmányban rögzítették, hogy Japánnak nem lehet saját hadereje, csak az önvédelmi célokat szolgáló, kis létszámú, önkéntesekből álló Dzsieitai (Önvédelmi Erő). Habár az államforma továbbra is monarchia maradt, viszont a megszálló erők parancsnoka, Douglas MacArthur tábornok a Ningen szengen (emberi származás nyilatkozata) aláírására kényszerítette Hirohito császárt, s a politikai palettán is nyugati típusú demokratikus pártok jelentek meg. Megállapítható, hogy a Japán Császárságra erőltetett békediktátum következtében a japán társadalomban erősen visszaszorult a tradicionális rend védelmeként és a materializmus elleni harcként megnyilvánuló szamuráj szellemiség, a militarizmus, a hűség és (ön)áldozat, vagyis az ezek gyűjtőfogalmának leginkább megfeleltethető Jamato Damasii (régi Japán szellemiség).