Aki egy kicsit is tudja rólam, hogy monarchista vagyok mostanában hajlandó azzal ugratni, hogy Habsburg György az MDF EP listáján van, mint jelölt. Kicsit unom már a dolgot, de ha egyszer nem lehet kimosni az emberek fejéből, hogy a MONARCHIZMUS NEM EGYENLŐ AZ ÚN. "HABSBURG-SEGGNYALÁSSAL", akkor ez szinte már egy természetes akció. Ezért az én reakcióm sem marad el.
Mert nem örülök. N-e-m ö-r-ü-l-ö-k. És nem is kellene, hogy örüljek ennek. Nagyon nem kell ez az egész ugyanis.
Habsburg-Lotheringen György főherceg, magyar monarchista szempontból még nem sok mindennel tudott megörvendeztetni minket, pedig alapban nagyon jó lenne, hogyha egy Magyarországon élő királyi főhercegre lehetne mutogatni, hogy látjátok, erre gondolunk, amikor a dinasztikus erényeket emlegetjük a Habsburgok esetében. A TV2-nél betöltött felsővezetői szerepe, a Vörös Keresztes elnöksége (gondolva itt a legutóbbi számlázásos botrányokra), szerencsétlen szereplése Medgyessyvel és a román kormányfővel koccint a szuverén Magyar Királyság egyik végét jelölő román ünnepen, lájtosan jobbközepes optimista megnyilvánulásai nem olyan dolgok, amelyekre a magunkfajta konzekvensen monarchista, konzervatív és kombattáns ellenforradalmár attitüddel rendelkező ember azonnal bólintani tudna.
De ki tiltotta meg egy monarchistának, hogy alanyi szinten, akár a trónörököst, Ottó főherceget is kritizálja? Senki. György főherceg pedig jelenleg még az sem. György - automatikusan a Magyar Királyság trónöröklési törvényei szerint - nem lenne király ugyanis. A primogenitúra és a senioritas elve alapján ugyanis, az Károly főherceg lenne, Ottó trónörökös elsőszülött, és jelenleg legidősebb fia. (Abba most ne menjünk bele, hogy Ottó főherceg esetleges halála után, mivel nem volt megkoronázva, a helyzet még bonyolultabb tud lenni.)
Habsburg György IV. Boldog Károly unokája, aki nem nézte jó szemmel, hogy a legitimisták (akkor karlisták) egy része pártpolitika részévé akarta tenni a restaurációt. Az ugyanis egy egész nemzet ügye. Nagy a súly, hogyha az ember egy szentéletű uralkodó unokája, és még nagyobb a kötelezettség. A jelenlegi trónörökös és családjából senki nem vetette fel a restauráció kérdését, amiért - félreértés ne essék! - egyetlen követ sem vetek rájuk.
Ezért biztosan nem.
Ilyen, döntően republikánus politikai közegben ez egy eredménytelen kamikázé viselkedés lett volna, ami nem olyan eredményes.Az sokkal nagyobb probléma, hogy Habsburg Ottó a páneurópai eszmét hozta el Magyarországra és mondjuk nem a Szentkorona-tant, vagy a történelmi alkotmányunk érvényét. György főherceget is hamarább láttam a tévében gratulálni Natalia Orejronak (vagykinek) egy kereskedelmi tv képviseletében, mint mondjuk elismerően nyilatkozni Mindszenty emlékezetével kapcsolatosan. (Korábban Károly főhercegnek is volt egy tv-s műsora az osztrák tv-n, úgy látszik ez a tömegkommunikációhoz való vonzódás a családban erős.)
Az én problémám azonban nem ezzel kapcsolatos. Az én problémám csupán csak ennyi; egy uralkodó unokája, de még inkább egy magyar uralkodói dinasztia tagja, egy ilyen történelmi név örököse, ezzel az örökséggel, ne legyen pártpolitikai percember. Nem kell ez igazából senkinek sem, és nem jó ez így sehogyan sem. A "Habsburg" hívószó lenne abban az ultralájt jobbos (?) politikai közegben, amelyet a Dávid Ibolya vezetett, Bokross Lajos által támogatott (?!) MDF mozog manapság? Ez a politikai tér, amely a "korszerű konzervatív" jelzőt kapta az elnökasszonytól, monarchista ember számára értelmezhetetlen, jobbosoknak nem köll, libsiknek meg gyanús.
A konzervatív szó elé leginkább ne tegyen senki semmit sem. Az ugyanis magában áll, legfeljebb egy nemzetet, népet mutató szót, mondjuk azt, hogy "magyar".
Leginkább az MDF-fel és mondjuk még az SZDSZ-szel is az a baj, hogy nem legitimálja jelenleg választói (népszuverenitásról beszélünk itt most) akarat. Nem értjük az MDF kit képvisel, önmagán kívül? Azt sem értjük, hogy egy királyi főherceg miért áll pártpolitikai közkatonának (vagy őrmesternek)? Egy főhercegnek miért nem elég az, hogy ő főherceg a Habsburg-Lotheringen uralkodói házban? Ez miért nem kötelez valakit? Ez a nemes súly miért nem nyomja el valakinek a percnyi politikai ambícióit? Ezeket a kétségeket nem lehet megválaszolni mással csak az idők jeleivel. A főherceg nem látja sajnos, hogy úgy szolgálhat valamit, amit képviselnie kellene, és valakiket, akik ezt értékelni tudják, hogyha _nem_ azt teszi, amit egy jól behatárolt politikai tér szereplői várnak tőle. Ez ugyanis nem a nemzet egysége, és főleg nem az egésze. A uralkodói ház tagjai ne szolgálják a politika egy részét, hanem a nemzet egészét csakis. Így ugyanis csak bizalmat veszíthet, ahelyett, hogy azt megnyerné. Mert bizalmunk az ősi erényben van, és annak hordozóiban, nem az ellenségeiben.
(Regnum!)
Regnum! RSS
Hozzászólás RSS
Hozzászólások
Végre a Habsburgok is magyarként élnek és résztvesznek a magyar közéletben és az mindegy, hogy milyen módon, ez az ö dolguk. Szélszöségesen egyik sem politizál és úgy tudom nekik is van magyar útlevelük, tehát ök is magyarok. Ugyan úgy viselkedhetnek mint bárki más. Elönyüre szól az, hogy nem csak a "Korona" újra nyerésére "elöirt módon" viselkednek.
Lett volna alkalmuk a magyaroknak magyarrá tenni a Habsburgokat a mohácsi vész után, de nem történt meg, tegyük lehetövé és ne akadályozzuk azt, hogy ez most megtörténjen.
A mohácsi vész után a törökök jutottak hatalomra és mondjuk meg öszintén ezt talán lett volna esélyünk elkerülni ha nem ragaszkodunk ahhoz a rögeszmélyhez, hogy a Habsburgok nem magyarok.
Nem valószinü, hogy egy szent ember kell majd a magyar trónra és különben is messze vagyunk még a király választástól, legyen elöször Királyságunk, utánna jöhet majd a Király, hogy ki lesz az, azt nem mi fugjuk eldönteni és nem most.
Ne vesztegessüg az idönket a személyhez kötött vélemények közzétételével és terjesztésével, ennek semmi köze nincs a mi Királyságunk iránti való ragaszkodásunkhoz, ilyen vélemények okot addnak az érdemtelen kritikára és nyitnak egy kaput az ellentámadásokra.
Egy uralkodói család a nemzet oszthatatlanságát testesíti meg, ha felelős családtag, akkor nem állhat szándékában megosztani az embereket. Az itt való éléshez nem kell feltétlenül olyat csinálni, ami megoszthatja az embereket :)
(Nem ide tartozik, de jelenlegi feladatkörükként el tudnám képzelni: jótékonykodás, a köztársaság "őrzése", tartani a lelket a magyarokban, diplomáciai kapcsolatok más uralkodócsaládokkal, hazai nemesek összegyűjtése, akár az ingatag külügyi kapcsolatainkkért való közbenjárás pl. Szlovákiában, Romániában, krízis [vörösiszap, West Balkán] esetén valamennyi megjelenés a nyilvánosság előtt, határontúli magyarok érdekeinek védelme - viszont a helyében nem foglalkoznék még a legitimistákkal sem)
József Károly főherceg ága is Magyarországon, magyarként él(t), a XX. század elején meg is csillant a reménye annak, hogy újra "magyar" király kerüljön a trónra.
Áron, mi nem ismerjük egymást, de értékelem az öszinte hozzászolásaidat, amelyeket volt alkalmam elolvasni. Véletlenül kerültem ehhez a portálhoz és hidd el, sohasem vettem részt az internetes "fetyegésekben", (vagy mondjuk magyarul, chattelésben) de most azt éreztem, hogy van valami mondanivalóm annak ellenére, hogy a magyarom egy kicsit ósdi és a helyesírási hibáim is gyakoriak.
Fontosnak tartom a portál által felvetett témát és ezért vállalom a véleményemet közre tenni.
Te irod, hogy egy "urlkodói család" mit testesit meg. Nekünk, magyaroknak, nincs uralkodói családunk, most. Nekünk csak a volt uralkodói család leszármazottjai vannak.
Az ö mai viselkedésüket nekünk nincs semmi jogunk megitélni, elitélni, vagy jóvá hagyni. Nincs jogunkban elöírni az ö viselkedési etikájukat, csak azért mert mi akarjuk a királyságot, igazán nincs is rá szükség.
Ne kössök a Habsburgokat a Magyar Királyság remélt és vágyott visszatéréséhez. Nem teremtsünk kettös frontot a Királyságunk visszatéréséért álló küzdelmünkben.
Mivel a jelenlegi legitim és létező államformánk a királyság, igenis van uralkodócsaládunk; az más kérdés, hogy interregnum, uralomköztiség van, tehát nincs koronázott feje az államnak.
De direkt úgy fogalmaztam, hogy "egy uralkodói családnak" hogyan érdemes viselkednie. Véleményem szerint természetesen sosincs jogunk magyarázni főleg nem a hazai királyi család viselkedését, legfeljebb tényként közölni lehet (az égegyadta világon nyílvános helyen mindenről csak tényeket kellene közölni, a megítélés már az egyénekre tartozik). Nem azt mondtam, hogy a H-L-ház hogy viselkedik, azt írtam, hogy "egy uralkodói családnak" hogy kellene viselkednie. :P
Hogy kössük-e vagy ne kössük... nem is tudom. Tekintve, hogy jelenleg is ők az uralkodócsaládunk - értelmetlen ezen tépelődni. Az biztos, hogy a királyság akkor lesz élő, ha az Országgyűlés elismeri az 1944 előtti állapotok érvényességét. A legelképzelhetőbb forgatókönyv szerint kormányzót választ az Országgyűlés előbb, ő előkészíti a terepet a királynak. Hogy a király ki lesz, arra két válaszom van. 1: jelenleg felesleges és kicsit megtévesztő ezzel foglalkozni. 2: mivel a legtöbb joga a Habsburg-Lotharingiai háznak van jelenleg, rájuk számíthatunk.
Abban én is egyetértek, hogy - mivel relatíve kevesen vagyunk, akik a témával foglalkoznak -, lépcsőzetesen kell haladnunk.
A legnagyobb táborban azok vannak, akik Szent Korona-tant szeretnének. Amíg ezt elérjük, addig célszerű együtt dolgozni mindenkivel (Gerő, Jobbik, stb.), aki ezt szeretné.
A következő lépés a kormányzóválasztás (és az esetleges pártot is ekkor érdemes létrehozni). Ebben a táborban már még kevesebben leszünk, de aki ebben is egyet ért "velünk", azzal továbbra együtt kell munkálkodni. Következő fázis az uralkodócsaládválasztás, itt is szűkül a "mi csoportosulásunk", itt a legszorosabb a "verseny", majd a legvégső etap a király személyének megválasztása.
Mit mondjak? Értem, hogy miröl beszélsz.
Csak azt tudom mondani, hogy két dologra van szükség elérni az elérhetöt, hittre, hogy erönk legyen és stratégiára, hogy el tudjunk jutni oda. A hídon úgy sem tudunk átkelni, ha nem vagyunk ott (egy kis szabad fordítás). A fö dolgunk az legyen, hogy célban éljünk és itt én nem a személyekröl beszélek hanem a nemzetröl, (ha megengedhetem magamnak ezt a kis beképzelést és nagyképüséget, hogy erre jogom van).
A te fogalmazásod kifejezi azt a sok megalázást és igazságtalanságot amit keresztül éltünk mint magyarok amit keresztül élt a magyar nemzet. Hangoztatod, hogy a "legitim és létezö államformánk az a Királyságunk", igen a hitünkben és a szivünkben, de ez nem igaz minden magyarra és különösem nem a nem magyarokra. Ha meg a Habsburg családot is hozzá veszed, mint alap feltételt, a Királyságunk létrejöttéhez, akkor nem valószínü, hogy lesz elég eröd a célbe érni. Nem szabad érvként használni a Habsburg család nevét, azt el kell választani a királyság kérdésétöl a mi írásainkban és érveléseinkben, a valósógban a kettö úgy is elválaszthatatlan, nem kell azt bizonyitani.
A Magyar Királyság az egy elmult történelmi tény a világ szemében, nem úgy van kezelve mint egy ma is létezö valóság. Ez ellen nem érdemes harcolni föegyenesen, változtatni kell és lehet is rajta, meggyözéssel és higgadt fejjel.
A történelmet mindenütt hazug modón tanitották és még ma is így van, tehát nem az igazságot tudják az emberek amikor történelmi tényként kezelik a multat, különösem nem, amikor a magyarok multjárol van szó. Ezért hiszem azt, hogy az útunk elérhetö a Királysághoz mert az emberek nagy többsége csak a hazugságot ismeri és el fogja majd fogadni az igazságot, ha nem is a mai nemzedék akkor a következö biztosan. Dolgozzunk olyan stratégiával, hogy ezt igy legyen.