Helló!
Azt szeretném kérdezni h van 1 könyv aminek a szerzője most nem jut eszembeXD,de nemes egyszerűséggel annyi a címe,hogy II. Mátyás II. Ferdinánd III. Ferdinánd,mert tervezgetem h megveszem de csak egyszer láttam és azt szeretném kérdezni,hogy ha valaki már olvasta vagy ismeri,mennyire elfogult mű vagy helytálló-e egyáltalán?
Megy egy másik könyvről még amit Síró Béla írt(igen erre emlékszemXD) és az a címe,hogy Királygyilkosságok a magyar történelemből, szerintem viszonylag jó a könyv,csak hogy ez is helytálló-e?
Meg lenne még egy harmadik Földi Pál(jó tudom hogy mi a vélemény ő róla) A magyarok nyilai,ez az Árpádok hadműveit tárgyalja,tudom hogy vannak benne biztos ferdítések,de én itt inkább csak az annyira nem tárgyalt harcokra vagyok kiváncsiXD

Persze ha van ezeknél jobb könyv/ek azt is szívesen veszemXD

U.i.: Elnézést ha rosz helyen kérdezek.

Az állam – civitas – formáit kétféleképpen lehet fölosztani. Vagy a személyek különbsége szerint, akik a legfelsőbb államhatalom birtokában vannak. Vagy azon mód szerint, ahogyan az államfő – akárki legyen is – a népet kormányozza.
Az elsőnek neve tulajdonképpen: az uralom formája: forma imperii. Ilyen csak három lehetséges.

Vagy csak egy ember bírja az uralkodói hatalmat, vagy néhányan egymással szövetkezve, vagy mindannyian együtt, akik a polgári társadalmat alkotják. Autokrácia, arisztokrácia és
demokrácia. Fejedelmi uralom, nemesi uralom és népuralom.

A második az uralkodás formája: forma regiminis. Ez azt a módot illeti, ahogyan az állam teljhatalmát használja; ez pedig az alkotmányon alapul, az általános akarat azon aktusán, ami által a tömeg néppé lesz. Ebben a vonatkozásban az uralkodás vagy köztársasági, vagy despotikus.

A republikanizmus az az államelv, amely a végrehajtó hatalmat (a kormányt) a törvényhozótól elkülöníti. A despotizmus: ahol az állam önhatalmúlag hajt végre törvényeket, amelyeket ő maga hozott: tehát a közakarat, amennyiben azt a kormányzó az ő saját privát akarata gyanánt kezeli. A három államforma között a demokrácia a szónak tulajdonképpeni értelmében szükségképp despotizmus. Mert olyan végrehajtó hatalmat alapít, ahol az összesség határoz az egyes fölött, és így az egyes ellen is, aki persze maga nem járul hozzá. Tehát az összesség határoz, amely mégsem összesség. Ez pedig az általános akaratnak ellentmondása önmagával és a szabadsággal.

Ugyanis az uralkodásnak minden formája, mely nem reprezentatív, tulajdonképpen formahiba. A törvényhozó nem lehet egy-, és ugyan-azon személyben saját akaratának végrehajtója is – éppoly kevéssé, mint egy észkövetkeztetés felső tételének általánossága nem lehet egyszersmind a különösnek alájafoglalása is az alsó tételben.

A két másikfajta államalkotmány is helyet ad az ilyen kormányzási módnak, s ennyiben mindig hibás. Mégis náluk legalább lehetséges, hogy egy reprezentatív rendszer szellemének megfelelő kormányzási móddal megférjenek. II. Frigyes például legalább mondta: hogy ő csak az állam legfelső szolgája. Ellenben a demokratikus ezt lehetetlenné teszi, mert ott úr akar lenni mindenki.

Ezért azt lehet mondani: Minél kisebb az államhatalom személyzete (az uralkodók száma), minél nagyobb ellenben a reprezentációja, annál jobban felel meg az állam alkotmánya a republikanizmus lehetőségeinek, s annál inkább remélheti, hogy lassú reformok által végre ahhoz emelkedik. Ez okból az arisztokráciában már nehezebb ez, mint a monarchiában. A demokráciában azonban lehetetlen másképp, mint erőszakos forradalom által ehhez az egyetlen tökéletesen törvényes alkotmányhoz eljutni.