Korábban az volt az álláspontom mindig, hogy az ún. „királykérdés” – azaz, hogy „ki legyen a király, ha a restauráció megtörténik?” - nem fontos jelenleg, és ezen az álláspontomon jelenleg sem nagyon szeretnék változtatni. Alapelvek a fontosak, a királyságpártiság (monarchizmus) ugyanis ma is Magyarországon, mint ahogyan mindig is alapvetően közjogi és történeti alapokon kell, hogy nyugodjon, nem pedig érzelmi alapokon, amelybe beletartozik egy személy, vagy éppen egy dinasztia elvnélküli, kritikátlan tisztelete, hovatovább rajongása.
Írta: Pánczél Hegedűs János.
Korábban sem helyeztem a hangsúlyt arra, hogy a király és egy jövőbeli királyi dinasztia szerepéről beszéljek, éppen ellenkezőleg. Az, azonban egészen más kérdés, hogyha valaki azt a kérdést veti fel, hogy jelenleg (2010 tavasza) ki lehetne a király, mert erre egészen biztos és pontos választ lehet adni most, ami ellen azt gondolom, csak úgy lehet tiltakozni, hogyha valaki teljesen figyelmen kívül hagyja a dolgok belső logikáját. Ahhoz mindenképpen ragaszkodni szeretnék – konzervatívként – hogy ne találjuk ki olyan protokollt a királyság (hovatovább egy esetleges restauráció) tekintetében, amely merőben absztrakt és a Szentkorona-tan öncélú értelmezéséből, vagy éppen a történeti alkotmány kritériumainak a figyelmen kívül hagyásából származik. Ezekből kiindulva állítom most is azt, hogy a magyar trón jelenlegi várományosa Ottó koronaherceg, aki – mivel édesapja, IV. Boldog Károly király halott már közel 90 éve – örökös magyar király is egyben, és ebben sem nem akadályoz, sem nem ösztönöz az a tény, hogy jelenleg a Habsburg-Lotharingiai házból került, illetve néhány évvel ezelőtt még annak a feje volt (jelenleg már elsőszülött fia, Károly főherceg az). Ezt a magyar történeti alkotmány, a jogfolytonosság tisztelete mondatja ugyanis velem elsősorban, és nem utolsósorban a Magyar Királyság érvényes trónöröklési kritériumai és rendje is (senioratus, primogenitura, idoneitas), amely hatályban volt 1946-ig ebben az országban de iure, annak ellenére, hogy a Habsburg-Lotharingiai dinasztiát trónfosztották 1921-ben, idegen nyomásnak (Antant, Kisantant) engedve – az akkor érvényes törvények szerint, azonban jogilag hatálytalanul, ahogyan arra gróf Apponyi Albert is rámutatott a Nemzetgyűlésben. Ottó koronaherceg halála után a helyzet, sajnálatosan bonyolultabb lesz, de ez egy más kérdés. Érdekes azonban megfogalmazni, hogy az örökös magyar király trónját nem kérdőjelezte meg egyetlen igazán magas magyar közjogi személy sem a Magyar Királyságban. Sem Horthy Miklós kormányzó, akinek ugyan voltak szerencsétlen cselekedetei a trón utódlásával kapcsolatosan (Horthy Istvánnak, az azóta muszlim vallásra tért, unokájának az esetleges megkoronázását nem óhajtotta első körben meggátolni, csak a magyar alkotmány őre, Serédi Jusztinián hercegprímás határozott fellépésére és trónfosztást is ösztönözte) de krízishelyzetben, 1944 tavaszán Ottónak államfői jogokat biztosított és kész volt legitim örökös királynak elfogadni. E mellett pedig az emigrációjában személyesen is, és mások előtt is örökös királyként kezelte Ottó főherceget, illetve az Emlékirataiban határozottan a Habsburg-Lotharingen dinasztia kárpát-medencei uralkodása mellett teszi le a voksát. Ottót – még Horthy Miklós kormányzósága alatt – Serédi hercegprímás is elismerte örökös királynak, tanitatására bencéseket küldött az emigrációba, és a Magyar Királyságban nem tiltotta meg senki sem a szerencsétlen detronizáció ellenére, hogy Ottó örökös magyar király tiszteletére szentmisét, megemlékezéseket tartsanak (egészen 1945-ig ez egy létező magyar hagyomány volt), ellentétben a köztársasági államformával, amelyet propagálni nem lehetett az apostoli királyságunkban a kormányzóság ideje alatt.
A kormányzó puccsal történő eltávolítása után a Magyar Királyság első közjogi méltósága a hercegprímás lett, amely posztot Serédi halála után Mindszenty József látta el. Mindszenty József egyik első prímási levelei az örökös királyhoz szóltak, több szálon is felvette a kapcsolatot vele és hitet tett a mellett, hogy Ottót tartja a magyar trón várományosának. Később – az I. Magyar Köztársaság kikiáltása után – személyesen is találkozott Ottóval, akiben méltó partnerre talált a nemzeti érdekek támogatójában, az emigrációban is tartotta vele a kapcsolatot. Az örökös király tudta és nagyra értékelte, hogy legitim örökös királynak a hercegprímás őt tartja, ugyanakkor mindketten tudták, hogy királyság helyreállítása nem politikai realitás a kommunista diktatúra kapujában, ennek ellenére a hercegprímás – máig érvényesen, hiszen senki sem vonta vissza – megvétózta a köztársaság kikiáltását még 1945-ben és azt megerősítette 1946-ban is, annak kikiáltása után. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Magyar Királyság legmagasabb közjogi, államfői szintjén nem volt kérdéses az, hogy a trónt a Habsburg-Lotharingiai házból származó Ottó főhercegnek kell betöltenie még akkor sem, hogyha a „Habsburg-kérdés” néha aktuálpolitikai szinten, néha színvonalas, tudományos diskurzussal bíró közjogi csatákban (Kmety és Andrássy közötti diskurzus), de nem mindig adekvátan moralizálva, és érzelmileg erősen befolyásolva újra és újra fel is merült a kormányzóság ideje alatt. Tehát érvényes nemzeti történeti-politikai hagyomány, hovatovább gyakorlat van amellett, hogyha ma azt állítjuk, hogy a magyar trón örököse Ottó főherceg.
Ennek ellenére nem olyan régen, érdekes módon a királyságot elfogadók, és azt propagálók táborából Dr. Varga Tibor megjegyezte, hogy ennek nincsen semmilyen alapja. Érveit – amellett, hogy sajnos olyan mondatokat tulajdonított nekem, amelyeket egyszerűen nem mondtam soha és nem is jelentettek meg tőlem sehol sem – egy régi alapra helyezte, ez pedig a Pragmatica Sanctioban rögzített törvényi keret megszűnése 1918-20 után (Osztrák Köztársaság, I. Magyar Népköztársaság, Tanácsköztársaság, detronizáció, az együttbirtoklás megszűnése, stb.). Mielőtt ezek a „jogi érvek” túlságosan elterjednének a magyar közbeszédben, különösen azok között, akik királyságban gondolkodnak, nem árt ezeket jobban megvizsgálni, közjogi és történeti érvekkel alátámasztva mások számára is megismertetni.
Alapállásunk az, hogy a Magyar Királyság és az apostoli magyar király is önálló jogosultsággal bír, ennek megfelelően az állam szuverén és az állam feje is szuverén személy. A nemzet és a király a Szent Korona tagjai, a fej és a részekként egységet alkotnak. A legfőbb törvényhozó hatalom a magyar király és a nemzetet egységbe foglaló Szent Korona egészét magában foglaló törvénykezésé. A Magyar Királyság nem alá-, vagy mellérendelt állam, a saját törvényei szerint kormányozandó, alkotmánya a saját nemzeti hagyományának és szokásainak, törvényeinek az összessége, amely a jogfolytonossággal egységben a magyar történelemben nyomon kritériumszinten megjelenő alkotmányossággal párosul. Az 1723. I-II. tc., a Pragmatica Sanctio kötelezően előírta az örökös tartományok és Magyarország együttes birtoklását, ez az együttes birtoklás az Osztrák-Magyar Monarchia sajnálatos szétverésével megszűnt. Ezért nem is szabad vitatni, hogy az együttbirtoklás ténye megszűnt, a reális alternatíva a magyar nemzeti királyság lett, amelynek a helyreállítása 1920-ban meg is történt. A közös birtoklással együtt megszűnt a az ún. „közös intézmények” (külügy, hadügy, pénzügy, stb.) rendszere is, amelyet az 1867: XII. tc. írt elő. Az együttbirtoklás megszüntével azonban nem szűnt meg az örökjog. A közjogban az, hogy egy törvény egyetlen tétele már nem tud érvényesülni, nem jelenti azt, hogy a többi is érvénytelenné vált volna.
A magyar örökrend megtartása nemzeti érdek volt mindig is, hiszen ezzel pontosan a magyarság a szuverenitását igyekezett hangsúlyozni, amikor az ország királyát koronázta meg. A magyar közjogot nem idegen nemzetek akarata befolyásolta. Amennyiben azt mondjuk, hogy az együttbirtoklás megszűnt és ezzel a Habsburg-Lotharingen dinasztia jogosult tagjai elvesztették a magyar trónhoz való jogaikat, ezzel azt is kimondjuk, hogy a magyar nemzet azon felfogása, amely szerint a magyar király és a nemzet a Szent Koronában egyesülve önálló közjogilag egyszerűen nem igaz. Azt mondjuk ki, hogy a magyar király koronája függött mindig is mondjuk egy cseh, vagy egy bajor, vagy itáliai vagy osztrák lázongástól, esetleges külhoni trónfosztástól, ez pedig nyilván nem így van közjogilag sem, de nem volt így történetileg sohasem. Az együttbirtoklás joga és az örökjog két különböző közjogi tétel, amely nem egymásnak a függvénye, nem egymásnak a konklúziója, hanem olyan tételek, amelyek a történelmi helyzetben egymás mellett álltak kétszáz éven keresztül, meglehet korábban az egyik már önállóan, a magyar nemzet saját szabályait megörökítve is létezett. Annyi történt, hogy ez az erős alkotmányos jog önállóan élt tovább 1918 után is. A magyar királynak, mint a magyar nemzeti és állami szuverenitás legfőbb képviselőjének bármilyen jogi helyzetét csak a magyar közjog, a magyar alkotmány, a magyar nemzeti törvénykezés befolyásolhatja és nem valamifajta idegen érdek vagy éppen történelmi cselekmény. Államalapító Szent István királyunk országa, és a Szent Korona sohasem nőtt annyira össze a császári koronával, hogyha az egyik a porba is hullt, a másikat is magával ránthatta volna! Aki ilyet állít, az a magyar nemzeti méltóságot hagyja figyelmen kívül, amelynek része volt a saját örökösödési rend is, ezt figyelmen kívül hagyni ugyanolyan forradalmi tett, mint puccsot hajtani végre a törvényes államfő ellen önös politikai-katonai céloktól vezetve (nyilasok), vagy éppen idegen megszállás alatt egy a magyar nemzet számár ismeretlen államformát kikiáltani (1946 - I. Magyar Köztársaság). Forradalmi tett, amelyet nem lehet indokolni emóciókkal, üres moralizálással, megállítva a történelem kerekét több száz évvel ezelőtt eseményeknél, amelyek maximum csak történészi tudományos diskurzus témája lehetne már. Olyan tett, amellyel felsorakozunk Károlyi, Szálasi, Tildy vagy éppen Rákosi személye mellé, akik forradalmiságukkal figyelmen kívül hagyták – meglehet mindig figyelmeztették rá őket – a magyar alkotmányosság kritériumait.
Ezzel persze nem mondjuk azt, hogy nincsen helye a szabad királyválasztásnak, hiszen voltak olyan korszakok, amikor az örökjog nem tudott érvényesülni, objektív, mások által is belátható okok miatt. Szép példa erre I. Hunyadi Mátyás királyunk megválasztása például. De már ez is magában foglalja azt, hogy még egy ilyen helyzetben is, amikor – elméletileg és gyakorlatilag – indokolt volt az, hogy választani kell királyt, felütötte a fejét a választásnak a legnagyobb hibája; a választás során ugyanis mindig egy adott párt győz, így a király egy párt jelöltje lesz, akit nem a pártoskodás felett álló, közmegegyezésen nyugvó alkotmányos magyar törvénykezés biztosít arra, hogy a trónt elfoglalja. Jelen pillanatban is – amikor a köztársaság nem képes igazi nemzeti egységet megvalósítani – a nemzeti királyság egyik legnagyobb vonzereje is az, hogy nem a nemzet részét, s főleg nem egy politikailag jól behatárolható részének az érdekeit képviseli, hanem az egészét. A magyar nemzet mindig valamilyen dinasztiából igyekezett választani magának királyt, amelynek – lehetőség szerint van valamilyen kötődése az ősi magyar Turul (Árpád-házi) dinasztiához. A királyi dinasztiák fontosak – és a magyart soha nem zavarta, hogy az adott király mennyire „idegen nyelvű” vagy sem, elég, ha csak Luxemburgi Zsigmondra, Anjou Károly Róbertre gondolunk, akik igazán nagy nemzeti királyaink voltak – hiszen általuk érvényesültek a külpolitikai előnyök, de ezáltal érvényesülhet a király nemzetfeletti szerepének alapvető kritériuma is, amely az egység reprezentációja szempontjából olyan fontos. Jellemző, hogy Mátyásnak is az egyik legfontosabb teendője a dinasztiaalapítás volt, nem beszélve arról, hogy Horthy Miklós kormányzó úr országlása kapcsán fontos kritika volt, hogy nem képes – alacsonyabb származása miatt, illetve csak ideiglenes államfősége okán – a dinasztikus politikára és a protokolláris szerepek maradéktalan ellátására más királyokkal szemben (csak egyetlen uralkodó látogatott el a Magyar Királyságba a kormányzóság ideje alatt).
A szabad királyválasztásnak akkor van jogosultsága, hogyha a királyt adó dinasztia magva megszakad egyenes ágon, vagy éppen már leányágon is, illetve hogyha az adott – a magyar örökjog alapján, a magyar trónra jogosult - dinasztia feje lemond a trónról, az egész dinasztia nevében. Ilyet sem az ezeddig utolsó magyar király, IV. Boldog Károly, sem pedig annak törvényes örököse, Ottó koronaherceg nem tett a magyar trón tekintetében. Így, hogyha a helyzet reményteli módon úgy alakul és a nemzet törvényei szerint akar eljárni, nem utolsósorban figyelembe véve a Magyar Királyság utolsó legitim közjogi méltóságainak az állásfoglalásait is, akkor ezt mérlegelve kell meghoznia a döntéseit, amennyiben nem akar újra 1918, 1919, 1944 vagy éppen 1946 forradalmi útjára lépni.
[Az írással kapcsolatosan kérjük tekintse meg blogbejegyzésünket is, amely az öröklődési rendet tartalmazza.]
Regnum! RSS
Hozzászólás RSS
Hozzászólások
Ez az álláspont természetesen teljesen tiszta, és egyet is lehet vele érteni; de ahogy a találkozón is mondtam, ez nem lehet válasz egy pattogó republikánusnak, aki pl. követeli, h én magyarázzam meg neki, h mit, hogy, miért, és egyébként is. Értem én, h ez nem is nekik szól, de KELL egy ilyeneknek szóló válaszon is gondolkodni. Mert ez amit itt, és már többször máskor is kifejtettél az a mieinkhez szól, és természetesen van benne ráció, és egyet is értek vele;
csak annyit mondok, h egy forróvérűbb embereknek adott válasszal is elő kell jönni.
Az én verzióm (amit már szintén említettem):
"-Na és ki lenne a király?
-Nem király lenne, hanem kormányzó. (már megtorpant & elgondolkozott..)
-Na és ki lenne a kormányzó?
-Akit a nemzetgyűlés megválaszt; nem kell itt újat kitalálni, ahogy az egész működött 1919-20-ban, a győztes ellenforradalom után."
És innen lehet menni tovább.
Meg ugye természetesen amit már beszéltünk; egy kormányzó egy trónörökösnek legyen a kormányzója, ne végelláthatatlan időkig.
Értem én. Van egy ilyen is; http://regnumportal.hu/node/56 Megfelel?
Vagy ha nem írd meg és lehozzuk. Úgyis lógsz vele ;)
Nem rossz, átolvastam már sokszor. Ám talán kéne egy újabb. :)
Lógok én még más írásokkal is, előbb talán azoknak esek neki. XD
Alapvetően rendben a gondolatmenet.
csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szabad királyválasztás bármikor "alkalmazható". nem értek egyet azzal, hogy H. Ottó örökös király. kitől és mitől örökös ?? értelmezhetetlen.
Szerintem okafogyott is.
Olyan köldöknéző öncélú vita ez az egész habsburgosdi. Túl kéne már lépni ezen.
Egy nemzet teljes szellemi és anyagi újjászületéséhez néha tabula rasat kell csinálni.
Nekem a magyar nemzet és haza az egyedül fontos Mária és az Úr védő szárnyai alatt.
Különösen áll ez a jelenlegi magyar honra és helyzetre.
Van még az élők sorában annyi ősmagyar és főnemesi család akik a mai napig köztünk élnek, hogy ezek közzül bőven lehet királyt választani.
Előre nézzni ez most a feladat.
II. Ottó azért örökös király, mert még életében a magyar trón örököse volt (1916-1918. ugye), és apja meg király. Ez így lesz amíg él. Ez szimpla alkotmányjog és a törvények betartása, kár lenne vitatkozni rajta. És mivel sem Ottó koronaherceg sem apja nem mondott le a magyar trónról soha, ezért szabad királyválasztásról beszélni forradalmi tett lenne.
Ha pl. restaurálnánk a királyságot államfőként egy kormányzóval, és (II.) Ottó, (V.) Károly és (VI.) Ferdinánd fogná magát és ide jönne, és egyhangúlak kijelentenék, h ők mint család lemondanak a magyar trónról saját és minden utódjuk nevében, azt a miniszterelnök (és a kormányzó) ellenjegyzi, majd hatályos lesz mint törvény, azután lehet beszélni szabad királyválasztásról. Addig nem.
Így van, itt elveket kell rögízteni, mielőtt megem vmit szeretnénk kitalálni vagy sem. A családnak le kell mondania, addig az örökjog alapján - és nem öncélú vagy emocionális dinasztiahűsgből - ez van érvényben. Nem köldöknézés hanem, tisztázás kedves Turul57, mivel ez egy szellemi műhely, ennek feladata is ez.
A Habsburg-Lotharingiai-ház minden tagja egyedüli örökösként formálhat jogot a magyar trónra.
Ha elővesszük a koronázási törvényt akkor ugye Árpád-házi rokonnal kell rendelkeznie a koronázandó személynek. És ezzel csak a Habsburg-Lotharingiai-ház rendelkezik még ha minimálisan is.
I. Mátyás az "igazságos" esete az egyedüli a történelmünkbe.
Szapolyai János nem tekinthető teljes jogú uralkodónak, hiszen az Erdélyi Fejedelemség nem egyenlő az Apostoli Magyar Királysággal.
Továbbá ha számításba vesszük a dinasztikus politikát, amit én szakterületemnek tartok akkor a Habsburg család és az Árpád-ház között örökösödési szerződés is köttetett.
A Magyar királyok sora nem ért véget 1301-ben.
Nem szabad elfelejteni, hogy az Árpád-ház uralkodásának nagy részében az ország nem volt "nagyhatalom" átlagos tett volt az árpádok körében, hogy amint egy fiú trónra lépett azonnal jöttek a testvérek, unokatestvérek és követelték maguknak a trónt.
Salamon királyunk trónralépése után azonnal lendületbe szált két unokatestvére Géza és László akiket később I. Géza és I.(Szent) László néven koronáztak királlyá.
Vagy ott a másik példa, III. Istvánnak is jutott II. László és IV. István próbálkozásaiból.
A számtalan magyar trónon ülő dinasztia közül a Habsburg és a Wittelsbach-ház az akik még egyáltalán léteznek ezek közül a dinasztiák közül.
"akkor ugye Árpád-házi rokonnal kell rendelkeznie a koronázandó személynek. És ezzel csak a Habsburg-Lotharingiai-ház rendelkezik még ha minimálisan is."
Én inkább Árpád-házi őssel rendelkező személyt írnék,mert a rokon az tág. Persze,ha Árpád-házi őssel rendelkező személyekből több millió él a Földön.Ha szűkítjük a kört csak nemesekre,még akkor is milliós,de minimum több százezres. Ha tovább szűkítjük ,az arisztokráciát átugorva, uralkodóházakra ,akkor minden ma Európában trónon ülő vagy arra igényt tartó személy leszármazott. És mivel a Habsburg-Lotharingiai-ház nem kapcsolódik közvetlenül az Árpádokhoz (a Habsburg igen,de itt az L. a lényeges), így egy leányági törést nézve még mindig sok család jöhetne szóba. Persze, ha a törvényességet és az elmúlt évszázadokat tartjuk szem előtt,akkor elvitathatatlan,hogy a Habsburg-Lotharingiai házon kívül más nem jöhet szóba.
A Wittelsbach családdal az a helyzet,hogy legelső királynénkat adták az országnak és egy megkapaszkodni képtelen uralkodót,de Ottó király leszármazottainak magvaszakadt ,így más ágon él tovább a W. család.
Lehet itt még Drummond, a Crouy-Chanel és a Croy családokkal vitatkozni,de a személyes véleményem az,hogy mind Cr-Ch,mind a Cr család leszármazása koholt,még ha azt francia bíróság is elismerte hitelesnek.Túl sok az érdekes momentum,amivel nem szeretnék senkit sem untatni.
A Drummond család az más tészta.Úgy néz ki,hogy megdönthetetlen I.András törvénytelen fiától, György hercegtől való származásuk.
És az miért jó, hogy egy törvénytelen gyermektől származnak az utódok?
Nem jó,csak érdekesség.
Amúgy azért törvénytelen,mert I.Andrásnak valószínűleg egy pogány magyar nő volt az első felesége és tőle született. A tudomány mai állása szerint.
Több skót király felesége is Drummond volt és jelenleg is az egyik legrégebbi skót klán,amely mindig is vallotta ezt a leszármazást. A Croy,Crouy családok leszármazása is érdekes.
Zarándy A. Gáspár Árpád vére c.műve a Hohenlohe családdal kapcsolatosan foglalkozik az Árpádok leszármazottaival,pontosabban Hohenlohe-Oehringen Krisztián herceg Árpád őseivel.Rendkívül érdekes és láthatóvá válik egy szeletkéje első uralkodócsaládunk leszármazottainak.Ha érdekel át tudom küldeni mailen.
Habár nem tartozik szorosan ide,de nemrégiben készült egy interjú az orosz cáreviccsel,Georgii Mikhailovich nagyherceggel. Angolul tudók előnyben:
http://www.imperialhouse.ru/eng/allnews/news/2010/2285.html
Azért nem említettem Árpád-házi leszármazottat mert tudomásul kell vennünk, hogy az Árpád-ház 1301-ben kihalt. A Croy-Chanel család csak egy a III. Napóleon által a Habsburgok ellen irányult kezdetleges összeesküvés volt. Csak ugye egy FRANCIA nem csinál segget a szájából, a trón igénylésből baja nem lehet.
Ha figyelembe vesszük a mai európai uralkodó családokat, nem szívesen mondom, de egy sincs akik rokonságban álltak az Árpádokkal.
Szász-Koburg-Gothai-ház Belgium uralkodói
Schleswig-Holstein-Sondenburg-Glücksburg-ház Dánia uralkodó
Orániai-Nassau-ház Hollandia uralkodói
Liechtenstein-ház Liechtenstein uralkodói
Nassau-ház Luxemburg uralkodói
Grimaldi-ház Monaco uralkodói
Windsor-ház Nagy-Britannia uralkodói
Schleswig-Holstein-Sondenburg-Glücksburg-ház Norvégia uralkodói
Bourbon-Anjou-ház Spanyolország uralkodói
Bernadotte-ház Svédország uralkodói
Remélem mondanom se kell, hogy a Bernadotte a Grimaldi a Liechtensteini azonnal kiesnek. A többi család még oldalágakban sem kapcsolódik az Árpádokhoz. A felsoroltak közül, csak a Bourbon-Anjou ház az egyedüli ami legalább 500 éve fennáll. Bár a név is mutatja ők inkább Bourbonok mintsem Anjouk. De még ha azok is, 2 Anjou család volt európában, egy Nápolyi és egy Franci és mi nem a franciát "kaptuk".
A Nassu és az Orániai-Nassau-ház szinte egy és ugyan az.
Dánia és Norvégia uralkodó házai is ugyan azok, VII. Haakon és X. Keresztély testvérek voltak. A Windsor-ház mesterségesen kreált a Hannovár-ház ill. Szász-Koburg-Gothai-ház bújik meg mögötte ugyebár Viktória királynő és Albert herceg frigyéből.
A többi már nem hatalmon lévő dinasztiát is kizárhatjuk.
A német-román Hohenzollern-ház még parasztként a földet túrta mikor az Árpádok már uralkodtak. A Romanom és a Rurik házat se említem Rurik = Romanov = Szász-Koburg-Gothai-ház.
És mivel minden hercegnő frigyét nem lehet követni, hisz az elég durva húzás lenne, kijelenthetjük, hogy a Habsburg-ház volt az egyetlen akik tényleges szerződéssel követelhetik a magyar trónt.
1, A Habsburg-Lotharingiai ház trónutódlása nem kérdéses
2, Leányágon minden fent említett család az Árpád-ház leszármazottja
3, Ha már a Hohenzollernek a földet túrták: Az Árpádok alatt a Habsburgok sem voltak mások.
4, A Croy,Crouy-Chanel és a régen kihalt Rubempré családok eredete kétséges és nem bizonyított,de a szakirodalom jelentős része elfogadja a származást (Nagy Géza,Wertner Mór). Ettől függetlenül egyiknek sincsen semmilyen joga vagy más háznál több(kiv.Habsburg-Lotharingiai) a koronára.
A Hohenzoller és a Habsburg család nem eggy időben emelkedtek fel a történelem ködéből. Szóval ez a kijelentés eléggé meggondolatlan.
Szász-Koburg-Gothai-ház Belgium uralkodói
Schleswig-Holstein-Sondenburg-Glücksburg-ház Dánia uralkodó
Orániai-Nassau-ház Hollandia uralkodói
Liechtenstein-ház Liechtenstein uralkodói
Nassau-ház Luxemburg uralkodói
Grimaldi-ház Monaco uralkodói
Windsor-ház Nagy-Britannia uralkodói
Schleswig-Holstein-Sondenburg-Glücksburg-ház Norvégia uralkodói
Bourbon-Anjou-ház Spanyolország uralkodói
Bernadotte-ház Svédország uralkodói
Ezeknak a dinasztiáknak nincs rokonuk az Árpád-házzal.
De ha tudsz ilyenről akkor mond meg, mert akkor hiányos a tudásom, a dinasztiákat illetőleg.
A
Přemysl-ház
Komnenid-ház
Aszen-ház
Trpimirović-ház
Barcelona-ház
Anjou-ház
Angelosz-ház
Ezekkel a dinasztiákkal rokonságban álltak az árpádok, csakhogy ezek a dinasztiák már kihaltak.
Abban igazad van,hogy nincsen KÖZVETLEN rokonuk,de a
Přemysl-ház
Komnenid-ház
Aszen-ház
Trpimirović-ház
Barcelona-ház
Anjou-ház
Angelosz-ház leányági leszármazottai között mind mind megtalálhatóak a fent nevezett még regnáló uralkodóházak. Általában 2-3-4 leányági törés van közöttük és az Árpádok között.
Ez olyan,hogy az anyai nagyanyai dédanyád neve X volt,de nem csak nagyanyád a leszármazottja, hanem te is,pedig te,édesanyád,nagyanyád és dédanyád is más nevet visel(t).
Van egy leszármazási táblázatom Zrínyi Miklóstól (szigetvári),amely több ezer oldalon keresztül mutatja a leszármazottakat és a többségüknek az egyenes apai felmenői sosem házasodtak a Zrínyi családdal,mégis a leszármazottai leányágon.
Persze, ha olyat keresünk,akinek apai felmenői az Árpádokkal házasodtak,akkor aligha találunk,hiszen a jelenlegi Habsburg-Lotharingiai ház is csak egy olyan család (Habsburg) leányági leszármazottja,amely házasodott az Árpádokkal,de maga (a Lotharingiai ház) egyszer sem.
http://genealogy.euweb.cz/habsburg/habsburg4.html#Fe1 Itt szépen lehet követni,hogy mely családok a leányági leszármazottai a Habsburgoknak és melyek azok a családok. A jelenlegi szász hercegek vagy Bourbonok is leányági Habsburgok ugyanúgy,mint a Lotharingiai-ház. Azonban a Lotharingiai-ház a legkésőbbi leányág,tehát a mai élő H-L család van a "legközelebb" a Habsburgokhoz és,így az Árpádokhoz.
Azért mondom, hogy a Habsburgokon kívül nincs más örökös. Hiszen a Habsburg-háznál csak Mária Terézia a "törés".
Ha azon mennénk tovább, hogy kinek van köze az Árpádokhoz. Akkor szerintem biztos, hogy kapnánk egy 1 millió feletti listát.
Mondottam már, hogy egy Rázsput királyt a trónra !
Kedves Flamel,
természetesen a kihalt Habsburgok az egyetlen olyan kapcsolódási pont,ahol viszonylag kevés töréssel(1) eljutunk az Árpádokig. Csak, a Habsburgok is kihaltak, így minden vele házasságra lépett család,ahogyan a Lotharingiaiak ugyanolyan vérségi összeköttetésben állnak az Árpádokkal. Ilyen családból is van egy-pár.
Az imént találtam egy írást József nádor leszármazottairól:
http://www.oocities.com/henrivanoene/genaustria03.html
Ha így állunk a dolgokhoz akkor elhiheted, hogy több száz trónörököst is találhatnánk.
Nem,mert az utolsó kiráky IV.Károly volt,tehát ezzel be is van határolva a trónörökösi kör. Azonban a trónkövetelők az más tészta, már ha vannak ilyenek egyáltalán (leszámítva néhány agyhalott magyar személyt,akik mindenféle butaságot állítanak)
Trónörökös és trónkövetelő nem ugyanaz Urak. Mondjuk Nobilis kicsit már felülreprezentálta a kérdéskört azt hiszem. Koncentráljunk a lényegre. A többi csak szakkör-jelleg...;)
Már régen foglalkoztat, hogy szóváteszem.
1.A Habsburgok ellen 300 éven át harcolt a nép.
2.Ránk szabadították Jellasicsot.
3.Kádár előfutárai voltak az orosz behívásában, az orosszal való legyilkoltatásunkban, majd az utána rendezett vérfürdőben.
4.Ellenünk uszították a nemzetiségieket. Trianon indoklása részben a nemzetiségi ellentétekre alapult.
Ajánlom betartani a magyar törvényeket, szokásokat! Ezekre hivatkozzunk és ne idegenek, gyarmatosítók által kikényszerített szokásokat majmoljunk!
Az ő szokásjoguk nem a miénk! Nem a mi több ezer éves szokásjogunk.
Mielőtt bárkiben is felmerülne, hogy idegen császárt választottunk többször magyar királlyá, gondolkodjatok el azon, hányszor választottuk önként Kádárt legfőbb vezetőnké, ŐNKÉNT!
Az, hogy talán van bennük pár ezrelék Árpád-házi vér, nem számít!
Akkor sem számított, amikor gyilkoltak, kiraboltak, más népeket hízlaltak a mi vérünkből.
Tudom, a kapott címeket meg kell hálálni, de itt az Árpáddal bejött 108 Nemzetség tulajdon, majd birtok joga dönt.
5.DL 39335
Kelt: 1505-10-13
Régi jelzet: Q 2 / A 197
Fennmaradási forma: Eredeti
Pecsét: Alul 60
Irattípus: RENDI HATÁROZATOK
„a király rendeletére Szent Mihály ünnepén Rakos mezején összegyülekezvén tudtul adják, hogy szem elõtt tartva az országnak romlott állapotját és sok-sok szükségletét és meg akarván azt a végsõ pusztulástól menteni, nem kímélve sem fáradtságot, sem költséget a bajok orvoslásához, mindennek a fõokozójául azt találták, hogy ez az ország "
……”akik ahelyett, hogy ennek a szittya népnek a szokásait és erkölcsét igyekeztek volna megismerni, csak a saját érdekeikkel törõdtek és ezt, az õsõktõl vérrel szerzett és az utódoktól vérrel fenntartott országot magára hagyták, úgy hogy Rama, Servia, Galicia, Lodomeria, Bulgaria és Dalmatia elvesztek és mellettük sok más erõdítmény is idegen kézre került, úgy hogy már attól kell félni, hogy az ellenségek magára az ország szívére is támadnak. Ezek mind elmaradhattak volna, ha ez a nép a saját vérébõl választ magának királyt, amint II.Endre, Lajos és Mátyás példái mutatják, amikor e szittya népnek a híre és dicsõsége messze országokra is kiterjedt, míg az idegen vérbõl származottak "……..
Gondolkodjatok!
Ne haragudj már Koppány, de te végigolvastad ezt az írást? Itt nem dinasztiáról, hanem közjogról van szó. Pont a nemzeti szuverenitásról van szó. Ez átment neked?
Koppány elmondom neked, hogy a Habsburg Monarchiában a nemzetiségek KUSSBA voltak!. Mert tudták, hogy ha a szlovákok kiválnak akkor Oroszországhoz kerülnek. Ugyan így a lengyelek azon része amely a monarchiában volt.
A Horvátok ezerszer megbánták, hogy bekényszerítették őket Jugoszláviába.
A románok pedig tudták, hogy a Havasalföldi románok fele annyira se élnek jól mint ők Erdélyben.
Mi lenne ha nem csak a kedvenc íróidtól olvasnál?
Jellasic-ot pedig nyugodtan vedd úgy, hogy ő volt a Horvát Kossuth Lajos.
Oroszok behívása... Hát igen. A Habsburg-Romanov viszony mindig is világhírű volt. Persze a Krími háborúban segítettünk nekik. NEM. Inkább kijátszottuk őket.
A Szerbeket a vajdaságba a Hunyadik hívták be várvédőknek. Miről beszélsz egyáltalán. Semmien komoly történelmi tárgyú írást nem olvasol el, csak amiket a te szeretett és enyhén nyomott szellemiségű kedvenceid írnak?
Ha Ferenc József és Metternich nem harcolnak a magyarok ellen. Mérget vehetsz rá, hogy a Független Magyarország 1, max 2 évig létezett volna. Mivel a mi drága Orosz barátain azonnal megszálltak volna minket. És elhiheted abban az időben is jobb volt az Osztrák mint az Orosz fennhatóság.
Ferenc József és IV. Károly 70 évvel elodázták Trianont ha úgy tetszik.
Jah, és jó lenne utánnajárnod, hogy I. Miklós orosz cár hány magyar tisztet mentett meg a bitófától. Ahová nem Ferenc József hanem Metternich és Zsófia Főhercegné küldte volna őket.
A Magyar szokásjog nem 1000 és 1301 között létezett csak.
1301 után is ezt hívják történeti polgárjogi fejlődésnek tudod.
Vagy álljunk a Szent Istváni reformok mögé. Igazad van.
Minden 10 falu 1 templomot.
Sőt menjünk tovább.. Mennyünk vissza az Ural mögé!
I.(Szent) István
I.(Szent) László
Könyves Kálmán
IV. Béla
Itt vége lett volna a magyar történelemnek?
I. Károly Róbert
I.(Nagy) Lajos
I. Mária
Ők SEM Magyar királyok voltak. Tetszeni fog amit mondok.
Franciák. Anjou-ház... Nagyon gáz mi? Olyan franciák mint Georges Clemenceau csak pár száz évvel korábban.
Vagy az eggyik legnagyobb királyunk Luxemburgi Zsigmond az ő uralkodása alatt Buda volt Európa fővárosa hiszen itt székelt mint Magyar-Cseh-Német Király és mint Német-Római Császár a történelem fojamán először és utoljára esett a N-R Császárság fővárosa a Császárság határain kívülre.
A Szent-Korona tan tudtad, hogy II. Lipót uralkodásától eredeztethető. Nem olyan régi ez a dolog.
Ja és a Habsburgokat nem 1848-tól kell "ismerni"
"1.A Habsburgok ellen 300 éven át harcolt a nép."
Milyen 300 év? Albert királyunk 1437 és 39. között uralkodott.Az több,mint 500 éve volt.
Ki harcolt ellenük? A török vazallus Szapolyai, a szintén vazallus Bocskai,Thököly? Esetleg az a Kossuth,aki miatt a nemzetiségekkel való viszony végleg megromlott,esetleg Károlyi?
Éppen a császári-királyi erők védték 1849-ben a magyar alkotmányosságot és jogot a lázadókkal szemben. Tudom, a bolsevik történelemkönyvek máig népszerűek.
Az 1505-ös rákosi végzésnek annyi értelme volt,hogy később szétszakította az országot és kreált egy évszázadokig török vazallus erdélyi államot.
Nyilván nálad Dózsa is nemzeti hős...
Nem beszélve arról, hogy Rudolf trónörökösnek a magyarok többször is fel ajálották a koronát.
Kedves, az írásomhoz hozzászólók!
Nyugodtan nevezhettek tudatlannak, olyannak, aki csak azt olvassa el, ami az ő elképzeléseit, vágyait támasztja alá.
Ettől függetlenül olvassátok el, amit írok, gondolkodjatok el rajta.
A kritikátok hangvételét, lehetőleg, ne az érzelmeitek vezéreljék.
Árpáddal, fogadjuk el, bejött 108 Nemzetség.
Ezt a területet birtokba vették, felosztották, a tulajdonuk lett. A törvény kimondta, a leszármazottak ezen tulajdon örökléséből nem zárhatók ki.
A tulajdont, később, átruházták a Szent Koronára, így ők már csak birtokosok lettek.
A katonáskodókat nevezték később nemesnek, a nem katonáskodót jobbágynak. Mind két társaság a 108 Nemzetség leszármazottja, vagyis eredeti nevén szabad volt.
Szép lassan kiforgatták a királyok, főleg az idegen királyok, őket a birtokukból, azzal együtt a jogaikból is.
Mivel Árpád elkövette azt a hibát, hogy Vereckénél nem osztott nemesi státuszt elismerő okleveleket, így az összes oklevéllel rendelkező, nem magyar eredetű személy. Ők nem alanyi jogon lettek nemesek, ha nem adományozás útján.
Ebben az adományozásban, főleg a főnemességnél, élen jártak a Habsburgok.
A birtokokat kapták azonnal, nem pedig vásárolták.
Kapták, a 108 Nemzetség tagjaitól elvett birtokokat
Vásárolták a nemesi címeket.
Ettől kezdve kit szeretnek? A magyart, aki visszaköveteli a jussát? Vagy azt, aki „gazdaggá” tette? Gazdaggá, hisz az egyszerű nemesi cím is jövedelmező volt.
A nemességet igazolni kellett 1700 után. Természetesen megint a régi magyar volt, aki nem tudott igazolni, így ezer számra kerültek jobbágy sorba, abba a sorba, amelyik már földönfutó lett.
„Ne haragudj már Koppány, de te végigolvastad ezt az írást? Itt nem dinasztiáról, hanem közjogról van szó.”
Nos, mint műveletlen, ősi,valóságos és tagadhatatlan nemesi igazolással ellátott buta magyar nem értem, milyen közjogról beszélsz?
Alapvető értelmezési különbség van köztünk.
Megbeszélést folytattam az egyik „legnagyobb” általad is valószínűleg tisztelt, Szent Koronatan szakértővel Azt vágta a fejemhez, jogról csak az merjem beszélni, aki a hatalmat is birtokolja.
Milyen közjogról beszélünk?
Nekem, nekünk átkozottak voltak a Habsburgok, másoknak áldás.
Akiknek áldás, azok nem a véreim, azok a vérszívók, az „árpádi” örökségünk elrablói, értékeink meggyalázói.
Az, hogy mi lett volna, ha a Habsburgok nem lesznek a leigázóink? Az a fantázia, az álmodozás és szószaporítás kategóriájába tartozik.
„Nem beszélve arról, hogy Rudolf trónörökösnek a magyarok többször is fel ajánlották a koronát.”
Pontosan fogalmazz! Ki, kik voltak azok a magyarok? Hányan voltak? Hánynak volt magyar, de nem vásárolt neve?
Eredeti probléma, Daka József.
Ki az, aki rendszeresen beszél vele?
Ki az, aki megnézte a dolgait?
KI az, aki több órás filmet vett fel vele?
Ki az, aki a testbeszédét elemezte a film alapján?
Ki az, aki úgy vitázik, hogy ismeri?
Én igen!
"Mind két társaság a 108 Nemzetség leszármazottja, vagyis eredeti nevén szabad volt."
Ez nem igaz. Mert jelentős,ha nem nagyobb lélekszámú szláv,avar stb. lakosság élt a Kárpátok között,akik a későbbiekben (XIII. század) szintén a szervienseket,várjobbágyokat,várnépeket és szolgákat adtak. A korai időkben jelentős német,latin stb. telepes is érkezett, nem is beszélve az ország katonai erejének legerősebb magjáról, a bevándorolt német,itáliai stb. nemzetségekről. II. András idejétől a nemesség egy nem kis része nem a bevándorolt magyaroktól származott.
A nemesség kialakulásakor (XIII. század) nem homogén csoportként alakult.
"így az összes oklevéllel rendelkező, nem magyar eredetű személy."
Az én családom sem rendelkezik oklevéllel,mégsem magyar eredetű.Csak ca. 900 éve betelepültek.
"A birtokokat kapták azonnal, nem pedig vásárolták.
Kapták, a 108 Nemzetség tagjaitól elvett birtokokat"
Azokat a birtokokat már I. István elvette és abból alakult a királyi vármegye.
"Természetesen megint a régi magyar volt, aki nem tudott igazolni, így ezer számra kerültek jobbágy sorba, abba a sorba, amelyik már földönfutó lett."
Nem kellett hozzá oklevél. Az évszázadok során a legegyszerűbb családnak is több száz peres stb. irata keletkezett.Elegendőek voltak azok is. A háborúk voltak azok,ahol elpusztultak az iratok,de ugyanúgy elpusztultak a szláv,oláh,német származású nemes iratai is,akik nehézségekbe ütköztek az igazoláskor.
Megismétlem:
„Árpáddal, fogadjuk el, bejött 108 Nemzetség.
Ezt a területet birtokba vették, felosztották, a tulajdonuk lett. A törvény kimondta, a leszármazottak ezen tulajdon örökléséből nem zárhatók ki.”
/"A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". (Werbőczy: Hármaskönyv)/
Ez tény. Tulajdonosok lettek! Majd a Szent Korona tulajdona szerint birtokosok. De először tulajdonosok voltak!
A később bejöttek már nem lehettek tulajdonosok soha, mert a törvények szerint csak birtokosok lehettek.
Ez lényeges, mert ha a Szent Korona tulajdonosi jogát nem ismerik el, akkor a tulajdon joga az eredeti tulajdonosra száll vissza.
A birtokosi jog sokkal kevesebb, mint a tulajdonosi jog!
A nemzetségi tulajdonról, későbbi birtokokról talán ez elegendő.
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ősiség
________________________________________
„ősiség, 895. (1351. dec. 11.)-1848. ápr. 11. (1853. máj. 1.): a →honfoglalás korától élt földbirtoklási jogszokás, majd a magyar nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli örökítését biztosító törvény. - A vezérek földfoglalásáig, a 108 →nemzetség szállásterületére osztásáig vezették vissza a M. Királyságban a föld tulajdonjogát. E nemzetségeket egészítették ki a később érkezett, nemzetségi jogokat megkapó, befogadott (honosított) idegenek. A nemzetségek szállást (descensus) kaptak, melynek földjét az egész nemzetség közös tulajdonaként századokon át közösen birtokolták. A 13. sz. végétől az osztás családonként történt, de a nemzetségi hagyomány az örökösödésben tovább élt. - Az ősi birtokot (ami elődeitől törvényes örökség után reá szállt) megkülönböztették a más módon szerzett ún. →szerzeményi birtoktól (acquisitum). Az ősi birtok (aviticum) a családban öröklődött (akár leányágon is), szabadon csak akkor rendelkezhetett vele az örökhagyó, ha nem maradt jog szerinti örököse. A szerzeményi birtokot tulajdonosa szabadon adhatta-vehette. - A szokásjogot 1351. X-XII. 11: a budai ogy-en I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) az →Aranybulla megerősítésekor - annak 4. tv-e kivételével - iktatta törvénybe. A gyakorlatban élő, szokásjogot törvényesítette, az ősi vagyon a család tulajdona, amit a mindenkori birtokosa csak kötöttségekkel kezelhetett. „
A nemzetségi birtokok a későbbi időben is léteztek, azokat pontosan számon tartották:
DL 13273
Kelt: 1361-03-22
Kiadó: BEBEK ISTVÁN ORSZÁGBÍRÓ
Régi jelzet: Q 311 / 906 47
Fennmaradási forma: Átírás 1439
Regeszta: Wyssegrad. vigesimo die diei medii quadragesime. Bwbek István comes országbíró bizonyítja, hogy az elmúlt év aug. 1-én a leleszi konvent idézõ levele alapján megjelent törvényszéke elõtt Kosch-i András fia: Jakab és Kelechen-i Miklós fiával: Donch-csal szemben bemutatta a leleszi konvent idézõ levelét, mely teljes egészében magában foglalta a király rendelkezõ oklevelét, mely szerint Kosoh-i Jakab a király elé járulván bejelentette, hogy õ Zeech-i Miklós comes akkori országbírótól ítéletet nyert, mely szerint Kelechen-i Miklós fia: Donch a nemzetségi kapcsolatok folytán köteles vele birtokaiban megosztozkodni, amely ítélet egyúttal Donchot, mivel tagadta Jakabnak a nemzetséghez való tartozását,………………
Az, hogy ezeket I. István elvette volna, nem igaz. Van, amit elvett, de többségében nem. Amit elvett, amit nem vett el, ment a „közös tulajdonba”, a Szent Korona tulajdonába. Ez a tulajdon a nép tulajdona volt.
Nép alatt csakis a nemes értendő a törvények szerint!
Annak, aki már alanyi jogon nemes volt, nem osztottak ismét nemesi címet.
Adományozott nemes ezért csak olyan lehetett, aki nem tartozott a 108 nemzetségbe, vagyis többségében beköltözött.
Nemesi oklevéllel csak az adományozott nemes rendelkezett.
Ezrével voltak olyan nemesi családok, akik nem szerepelnek a középkori okleveleken, vagy szerepelnek, de a leszármazást le kellett hitelt érdemlően vezetni, u.n. megerősítéshez,
Ez nehéz volt, mert addig csak a környezet emlékezete volt a döntő.
Idézet Tőled: "Elegendőek voltak azok is. A háborúk voltak azok,ahol elpusztultak az iratok,de ugyanúgy elpusztultak a szláv,oláh,német származású nemes iratai is,akik nehézségekbe ütköztek az igazoláskor"
Mátyás idejében a magyarság aránya több mint 80% volt az országban. Tehát, ha oklevelek tömegesen semmisültek meg, akkor az hasonló arányban történhetett.
Míg a nemesítettek száma lassan gyarapodott évszázadok alatt, addig a magyarságnak sok háborút kellett megvívni, több volt az esélye arra, hogy az oklevelei elvesszenek.
Mennyivel több volt az esélye az elvesztésre egy Árpáddal bejöttnek, mint egy olyannak, aki 1600 után kapott nemességet, vagy netán 1800 után vásárolt.
Ezek sem elhanyagolhatóak, mert több ezerre tehető a vásároltak száma! Azok leszármazottjai ma már akár tíz ezren is lehetnek.
1800-as évek elején 100 000 család kb. 600 000 tagja tartozott a nemességhez egyes becslések szerint.
"annak, aki már alanyi jogon nemes volt, nem osztottak ismét nemesi címet."
Ez nem igaz,mert rengeteg család kapott a török kor alatt armálist,akár többet is (bizonyos esetekben 4-5 alkalommal is kapott egy család) és azzal a formulával,hogy nemtelenből lett nemessé. Persze ez eddig is nemesi jogokkal éltek,max. elfelejtődött és ekkor kellett az újabb adomány.
1526. után a sorozatos pénztelenség okán rendkívül sok végvári vitéz fizetés helyett armálist kapott és természetesen volt olyan,hogy a jobbágyok anyagi körülményei annyira javultak,hogy lehetővé tették a nemességkérő kérvény megírását,amit jobb esetben el is fogadott az uralkodó.
Azokban az időkben nagyon nagyszámú volt a nemesítés,köszönhetően a Szapolyai családnak,amely szétszakította az országot és ezáltal két államra szakadó országban két személy osztotta folyamatosan a nemességet. A hajdúkról ne is beszéljünk, a legjobban elhibázott döntés az ő nemesítésük...
Armálisnak nevezzük azokat az okleveleket, amelyek tartalmazzák a címer képét is, nemcsak a leírását. A kezdeti címeradományok még csak leírták a címert, de később már szinte kivétel nélkül csak címerrajzzal ellátott címeradományokra került sor.
Magyarországon az első armálist 1405-ből való. Kezdetben az armálist nemesek kapták és a testületeknek kiállított címeres levelet is armálisnak nevezték. Csak fokozatosan, Mohács után alakult ki az a szokás, hogy a címeradomány nemesítéssel járt együtt. A Habsburg-korban lett általános. A nemesség- és címeradomány ekkoriban már birtokadomány és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal.
Vagyis nem nemesítés!
A tömeges nemesítés,- kivéve a habsburgokat, ahol a pénzszerzés volt a cél- valószínűleg a háborúk motiválták.
Ugyanis a nemes katonáskodásra volt kötelezve, a szabadságharcokhoz pedig kellettek a katonák.
Szabadságharc. Volt egyáltalán? leget-e szabadságharcnak hívni a Habsburgok elleni harcokat? Lehet-e azt mondani, a nép a szabadságáért harcolt?
Vagy csak lázadó? Már ha a jogrend is előkerült a vitában.
A magyar nemesség tagjai, elsősorban, az Árpáddal bejött 108 család leszármazottjaiból állt. Ők, szabadok, egyenlő jogokkal rendelkeztek, ők birtokolták a magyar földet. nemzetségeket alakítottak, tagjaik "nembéli"-ek voltak, később nem-es-nek neveztettek.
"Nagy Iván: Magyar családok
Kempelen J: Nemes családok
„A rendi szemléletet, a "vérével adózó" magyar nemes értékítéletét tükrözi az az egykorú etimologizálás, miszerint a honfoglalás után a fegyveres harcot nem vállaló szabad rétegek közül azok lettek jobbággyá, akik – önként lemondva szabadságukról – inkább az adózást választották (eszerint 'jobbágy = jobb adj').”
A szabad elnevezésről már írtam az előzőekben.
A várjobbágyok az Árpád-korban a királyi katonai szolgálatban álló vitézek alsó rétege volt. Ők alkották a vármegyerendszer katonaságát. Más a szó jelentése, ha az elnevezés a XIV. század elejéről való, ekkor ugyanis a jobbágy szóval már a földesúr parasztjait jelölték.
A katonáskodás csak a szabadok joga volt. A parasztoké nem.
A paraszt az ide betelepedett, földet művelő szolga. /Nem szabad./
"ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal.
Vagyis nem nemesítés!"
De az. Már Werbőczy is hivatkozik birtokadományozás nélkül nemesítettekre, nem hiába van az iratok szövegében,hogy az uralkodó kiveszi XY-t a nemtelenek közül és az ország szabad nemesei közé emeli. Innentől kezdve vérével adózott és a királynak felelt.
"Szabadságharc. Volt egyáltalán? leget-e szabadságharcnak hívni a Habsburgok elleni harcokat? Lehet-e azt mondani, a nép a szabadságáért harcolt?
Vagy csak lázadó? Már ha a jogrend is előkerült a vitában."
Ez egy nagyon jó felvetés és a válaszadók többsége csakis szubjektívan áll hozzá,mert máshogy nem is tud.
Amit már tetszett ajánlani az a rákosi végzés, ami után sokan a Habsburgok megfosztják a trónhoz való joguktól.
Maga a rákosi végzés egy politikai játszma része volt,amiben fontos szerepet kapott a Szapolyai család. A nemesség nem nézte jó szemmel Mátyás uralkodását,hiszen tönkre vágta az országot, Ulászló gyenge akaraterejű volt,de nem volt magyar és a bárók hatása alatt állt. Egy magyar uralkodó,akit a köznemesség emel trónra pedig a knemesség bábja. Tehát: van egy törvényes király,aki idegen és a bárók akarata érvényesül a döntéseiben.
Halála után jönne egy magyar,akinek a döntéseiben a köznemesség érdekei érvényesülnek,mert másra nem támaszkodhat. Azonban idővel ez is kitermeli a maga elitjét és ugyanott tartunk.
A báró hatalmas, a köznemes pedig hatalmas (báró) akar lenni. A régmúlt, a hagyomány pedig csak máz,körítés.
A bárók hatalma biztosabb,mert nagyobb rutinjuk van az államigazgatáshoz,ráadásul egy idegen király kapcsolatokkal bír külföldön. Szapolyai legyen a király? Jó,de akkor ugyanott vagyunk,mint Mátyás, aki nem volt dinasztikus származású,Európa csak vonakodva ismerte el.
Egyedül esélytelen a törökkel való harc. Ulászló és fia legalább cseh uralkodók voltak,lengyel és birodalmi uralkodói rokonsággal. Amint láttuk 1526-ban ez semmit sem ért,de a jövőre hatással volt. Azonban fenn maradt volna Magyarország,ha Szapolyai az egész állam uralkodója? Ami segítség jött a Habsburgoktól az arra elég volt,hogy ne szűnjünk meg,másra nem.De ez is elég,hiszen nem szűntünk meg. Ráadásul 150 évvel később pontosan a Habsburgok jelentette katonai segítség révén szabadultunk fel, az ár lényegtelen, az a fontos, hogy felszabadult egy idegen kultúra nyomása alól az ország.
Lázadó vagy Szabadságharcos?
Az egyik,így hívja.A másik úgy.
Bocskai,Thököly török vazallusok voltak,ha sikerre mennek,akkor még rosszabb helyzetben vagyunk. Ráadásul a hajdúk csőcselék voltak, ugyanúgy legyilkolták és kifosztották saját testvéreiket nemre,vallásra,nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez erkölcsileg megbocsáthatatlan.
Werbőczy törökhöz fordulása szintén súlyos dolog.
Rákóczi,de még korábban Esze Tamásék és a felkelők egy igazságtalan megterhelés ellen léptek fel. Igen,Lipótnak sokba került a háború és rendkívül igazságtalanul járt el. Azonban II.Rákóczi Ferenc, II.Apafi Mihály és a többi a felkeléshez csatlakozott vagy semleges főúrnak lehetősége lett volna arra,hogy felemelje a szavát és nyomást gyakoroljon Bécsre. Nem tették, Rákóczi kapásból egy idegen hatalomhoz fordult,majd trón fosztotta a Habsburgokat. Azonban a nemesség jelentős része elállt ekkor Rákóczitól,majd 1849-ben Kossuthtól, ami jelzi,hogy ugyan igazságtalanság történt,de nem az uralkodóházzal van a baj és az ügyeket el lehet máshogy is rendezni.
Lényegtelen,hogy ki honnan származik. Hiszen a Habsburgok, a Habsburg-Lotharingiaiak vagy más uralkodók nemzetek felettiek. Ők osztrákok,németek,csehek,magyarok,lengyelek stb. egyszerre. Egyiknek sem kedveznek,de egyiket sem gátolják.
És itt a probléma. Egyes vélemények szerint eljárt az idő a nemzetek felettiségen és ez az,ami gátolja a Habsburgokat abban,hogy monarchisták legyenek. Ők csak egy egységes birodalmat tudnak elképzelni,de nemzetállam (pl.Mo.) felett idegennek éreznék magukat. Nagy-Magyarország esetében nem biztos,hogy így lenne.Ezt nem tudhatjuk.
Hogy egy magyar nemes magyar,német,orosz vagy albán származású az lényegtelen,ha itt él és magyarnak tartja magát.Hungarus tudat rendkívül fejlett dolog volt, a nacionalizmusnál sokkal előrehaladottabb. Manapság az országokban ennek a megvalósításán kínlódnak,amikor nálunk pont ez szűnt meg (nem 1920-ban,sokkal inkább 1849-ben).
Az, hogy egy nemes milyen származású, nagyon is fontos! Más a kötődése.
Most kapásból nem tudok olyan főnemest mondani, aki nem a Szent Korona Országaiból való volt, és ne a Habsburgokat támogatta volna, a magyarral szemben. Természetesen nem ingyen.
A” nemesség jelentős része” - természetesen ide illik mondani, a főnemesség és esetleg a katolikus nemesség. Ezek általában nem nevezhetők államalapító leszármazottaknak! nekik a magyar birtoka kellett, osztogatta és fosztogatta is a habsburg!
Az ország nem Mátyástól ment tönkre, ha nem attól, hogy védte a töröktől a nyugatot. hagyni kellett volna őket átvonulni, amint kérték, ma nem lenne problémánk a hálátlan nyugattal, Habsburg vitánk sem lenne.
Itt a vita az 1600 előtti és az 1600 utáni nemesség között van.
Egyik magyar, hazát alapított, védte, meghalt érte. A másik Habsburg kegyelméből nemes, mert kellettek a szövetségesek nekik, és ezeket a betelepedettek között találták meg. Bár azok között is volt, aki undorodott tőlük.
Több ezer magyar él itthon, aki közelebbi rokonságban áll az Árpád-házzal, és a tetejében magyar vérűek.
Ez a mi eskünk, amit be kell tartani!
Aki ide bejött, az vállalta a mi törvényeinket, így szívesen láttuk.
Az utódoknak lehetnek problémáik a mi törvényeinkkel, de azt ne rajtunk, az őseiken kérjék számon! Pontosan tudták, hová kéredzkednek be.
1. hogy mig életök tart, mind maguknak, mind maradékaiknak vezére mindig Álmos nemzetségéből legyen”
2. : „valami jót munkájokkal szerezhetnek, abból közülük senki se legyen kizárva”
3. „hogy azokat a fejedelmi személyeket, kik Álmost szabad akaratukból választották urukká, se maguk, se fiaikat sohase rekesszék ki a vezér tanácsából és az ország tisztjéből”
4. : „hogyha utódaik közül valaki hűtelen lenne a vezér személye iránt, a vétkesnek vérét ontsák, miként az ő vérük omlott abban az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek”
5. „hogyha valaki Álmos és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotát meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké”.[2]
"Az, hogy egy nemes milyen származású, nagyon is fontos! Más a kötődése."
Német származású vagyok (1100. és 1200. között jött ősöm), sohasem mondtam magam németnek. Nagymamám délszláv, mindig is magyarnak tartotta magát.Dédmamám német származású, sohasem mondta magát németnek.
A mai magyar lakosság 90%-nak semmi köze a honfoglalókhoz,de ezek szerint nem is magyarok.
"Az ország nem Mátyástól ment tönkre, ha nem attól, hogy védte a töröktől a nyugatot."
Persze,az adók maguktól emelkedtek, nyugat felé pedig csak holmi fantom seregek járkáltak. I. Ulászló volt az utolsó,aki támadta a törököket.
"Aki ide bejött, az vállalta a mi törvényeinket, így szívesen láttuk."
Folyamatos ellentmondások egy szövegen belül...
"nekik a magyar birtoka kellett, osztogatta és fosztogatta is a habsburg!"
Látom, '90. előtti oktatás máig él az emberekben.
Kik szorgalmazzák a Tv-ben, nyílt napokon a királyságot?
Milyen kitűzővel esküsznek?
Kiknek kell hálásnak lenni, akit ránk ültetnek?
Gondolkozz el! Kiknek akarják átjátszani az örökségünket?
Miért nem áll ki a Habsburg? Felénk a király nem lehetett gyáva! Másokat uszít hátulról? Kik pénzelik őket? Gondolkozz!
Ez már tényleg hiányzott erről az oldalról is.
Mi országot alapítottunk, építettünk, védtük erőnkhöz képest.
Más nemzetek is megtették, ezeket ki ítéli el?
Pontosan annyi a jogunk, minden ellenkező híresztelés ellenére, az őseink törvényei szerint élni, mint másoknak.
Szomorú hírem van a számodra, az Árpáddal bejött /ma már köztudottan nem "honfoglalók", gondolj a kettős honfoglalásra és az Avar-Magyar azonosságra/108 Nemzetség leszármazottjai több millióan élnek itt! Sokatok bánatára.
Mi?!
MAGYARORSZÁGOT A KIRÁLYOK ÉPÍTETTÉK NEM A NÉP!
Leszámítva 1-2 kivételt.
Széchenyi, Deák.
egyébként nem érdemes vitatkozni az öröklésről.A Habsburg háznak minden joga megvan hozzá hogy visszatérjenek.Ők a törvényes uralkodóink és erről szerintem nem érdemes vitatkozni.