Inspirálhat király arra egy költőt, hogy írjon hozzá, vagy vele kapcsolatosan egy verset? A magyar irodalomban van erre példa úgy látszik nem kevés. A versekkel kapcsolatban persze sokan lehet, hogy "szervilisségtől" tartanak, de talán nem erőltetett belelátni inkább egyfajta "viszonyítási pontot", amelyben a király, illetve annak szerepe, fellépése, megkoronázása egy új korszakot is jelzett, melyhez viszonyították a mindennapokat, illetve befolyásolta azt. Az alábbi versekből kitűnik, hogy a magyar király nem egyszerűen politikai tényező volt, hanem inkább egy "reményteli centrum", az ihlet és a boldogulás szempontjából is a magyar poétáknak; Berzsenyi Dániel, Ianus Pannonius (Csezmiczei János) püspök, Bajza József. Az ő verseik olvashatóak alább.

Berzsenyi Dániel,
A felkölt nemességhez.

(Részlet)

Hát bölcs királynénk, Trézia! trónusod
Nem a magyar szív vívta ki Pálfyval?
Nem a magyar s Nádasdy kardja
Tette dicső koronád fejedre?

Hat nagy királyok fegyvere omla rád,
Tűzláng borítá Austria tájait,
S nem volt, ki terhed Herkulesként
Tartsa: egész birodalmad ingott.

S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen
Barlangja torkát Kaukazus oldalin
Feltárja, s ádáz szélveszekkel
Fellegeket hasogatva pusztít:

Felkél az ébren szunnyadozó magyar,
S elszórja villámkardja eged ködét;
Megtörte, földhöz verte, mint egy
Bellerophon, hatagyú Chimaerád!

Ianus Pannonius

Mátyás Magyarország királyává választása

Hogy Magyarország trónján megpillantja a holló
Mátyást, örvend, s így károg az ősi madár:
Én, akit atyjának lobogóin vittek a harcba,
Átadnám örömest már a helyem, s ha talán
Én lehetek Mátyás zászlója s címere éke,
Több lesz mindennél és becsesebb ez a kegy.

Mátyás királyhoz
(Fordítás: Berczeli A. Károly)
Bölcs a király, ha a harc mezején se felejt el ölelni,
Vénusz a csóknak örül s megnyeri Mars kegyeit.

Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyás királyért
(fordította: Illyés Gyula)
Bontja a szent lobogót, viszi Mátyás a török ellen;
Rajta, segítsétek mind, egek istenei;
Add neki kardod, Mars; paripád, Castor; Phoebus íjjad;
Pallas, a vértedet; add, Herkules a buzogányt!
Vulcanus, kalapálj páncélt, mit a dárda se tör be,
Achilles aminőt hord vala és Aeneas;
A csatavész közepette, fölébe borítva a pajzsod,
- Meg ne sebezhessék - védd te magad, Jupiter!
Ámde ha jobban esik lustán heverésznetek ottfenn,
Szóljatok atyjának, küldje le őt körötök,
S nem kell más, maga is megvédi fiát a csatában,
Szórja az égből is gyorstüzü mennyköveit.

Panaszkodik a király
hosszas távolléte miatt
(fordította: Berczeli A. Károly)

Tombol a téli hideg, s te csatázol a hős sereg élén,
Nem tart vissza, tudom, sem havazás, sem a szél.
Ebben a zordon időben a kard befagy ám a hüvelyébe
És a lovat se lehet fogni, ha dermed a kéz.
Harcolsz, várfalakat döntesz le titáni erővel,
Mars se különb, de hiszen benned atyád szive ver.
Jobb, ha pihensz a hidegben s táborozásra csak akkor
Gondolsz, hogyha beáll újra a szép kikelet.

Az udvaroncok szerencséjének forgandóságáról
(fordította: Fodor András)

Azt, kit imént felemelt, most mélybe taszítja az udvar,
És aki tegnap alul volt, ma felülre kerül.
Fortuna játszik-e így, sorsunkkal töltve a kedvét,
Vagy tán önsorsát így szedi rá a király?

Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata
(fordította: Csorba Győző)

Pannonföld bástyája, török had mennyköve, János
álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge őt.
Mert ahogyan Belgrádnál győzött volt a pogányon:
lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyt.
Ős Capitóliumot koszorús diadalmenet élén
sok hős járta be, - ám égbe csak ez maga szállt.

Bajza József,

A királyra

Áldd meg, Isten, Ferdinándot (*),
A magyar királyt;
A nemzet nagy seregéből
Áldd meg őt kivált!

Három század óta ő az
Egy király maga,
Akinek magyar szavakra
Nyílt meg ajaka.

Ő az, aki ősi nyelvünk
Fényre emelé,
Ő, ki fölkent, jobbja mellé
Trónra ülteté.

Hitszabadságunknak ő lett
Új apostola,
Tűrelemben példa és jel
Béke angyala.

Felvirasztott a magyarra
Boldogabb jövőt,
Felkölté elhúnyt reményit;
Áldd meg, Isten, őt!

Veszni indúlt életünkben
Ő mentő leve:
Légyen elfelejthetetlen
A király neve!

(*) Ti. V. Ferdinánd, apostoli magyar király (1935-1848).