Beszámoló a budapesti gyászmiséről, amelyet Ottó örökös királyunk lelki üdvéért mondattak

Lelkesen igyekeztem a vasárnapi gyászmisére a Szent István térre, ám lelkesedésembe már ekkor üröm vegyült. Ez elsősorban a celebráns személyére vonatkozott, hiszen míg Bécsben a temetést a bécsi érsek vezette, Budapesten a gyászmisét nem a prímás, hanem Paskai bíboros úr celebrálta. Ám nem engedtem, hogy ez elvegye kedvemet.

Írta: v. Uhel Péter Ágoston

A misén elég jó helyet kaptunk, közvetlenül az áldozórácsnál, baloldalt ültünk. A tőlünk távolabbi, jobboldali padsorban foglaltak helyet a magyar királyi család tagjai: Károly örökös király és felesége, Ferdinánd herceg, trónörökös és testvérei, vitéz József Árpád királyi herceg, a Vitézi Rend Főkapitánya és felesége, Mihály királyi herceg, a Mindszenty boldoggá avatását intéző Alapítvány vezetője, József Árpád testvére, és felesége, valamint György királyi herceg, felesége és gyermekei. Ottó több lánya és a nagyobb család több tagja is jelen volt.

Velük ellentétesen, a baloldalon ültek a köztársaság vezetői, köztük a köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki a kormány egyedüli tagjaként segítette a magyarországi megemlékezéseket (Pannonhalmán és Budapesten, sőt Bécsben is, köszönet érte), de itt volt Bokros Lajos és több, még nála is jelentéktelenebb csinovnyik. Ez az összetétel még a mise kezdete előtt több különös jelenetet eredményezett. Az egyik az volt, hogy a királyi család várt Schmitt Pálra és sleppjére, ugyanis volt képe később megérkezni, mint a Dinasztia tagjai. Amikor Semjén Zsolt bemutatta az örökös királyt Schmittnek, az még szürreálisabb volt; Károly láthatóan sokkal udvariasabban viselkedett, mint az „álamfő.”

Egy hívő monarchista számára zavaró dolgoktól (a vállalhatatlanabb köztársasági politikusok és klerikális személyek) eltekintve a gyászmise magasztos és szép volt, különösen a számos komolyzenei darab miatt, így az új rítusban is. Hatalmas öröm volt a magyar királyi család tagjait, különösen a kis Ferdinánd herceget áldozni látni, majd az oltár előtt letérdelni. Különösen boldog voltam, hogy amikor a kivonuló bíboros úr kezet rázott örökös királyunkkal, Schmitt Pál állampolgár is nyújtotta a kezét egy lehetséges kézfogásra, ám Paskai bíboros úr kisétált a Bazilikából. Ami azonban különösen szívdobogtató volt, hogy a magyar himnuszt Károly királyi herceg énekelte, Schmitt Pál köztársasági elnök pedig némán állt a helyén.

A kivonulás során, a magyar eseményeken megszokott Habsburg közvetlenséggel állt ki Károly örökös király és György királyi herceg a család nőtagjaival, hogy kezet fogjon a jelenlévőkkel és egy-két szót váltsanak velük. Ekkor közöltem Károllyal a kézfogásunk alatt, hogy Magyarországnak királyra van szüksége. Hozzá akartam még tenni, hogy: V. Károly, ám elcsuklott a hangom; nem mindennapi esemény az, ha valaki egy királlyal fog kezet. Károly válasza, miután a szemembe nézett, egy fülig érő mosoly volt csupán. A család többi tagja, például Ferdinánd testvérei és édesanyja kint várták a tömeget, de több herceget és családtagot is meg lehetett szólaltatni a mise után. Ezt a köztársasági politikusoktól még csak elvárni sem lehetett. Kis társaságunk ki is használta ezt; örökös királyunkkal aláírattuk a misefüzetet, ami örök emlék lesz számunkra. Merész tettünk láttán egy egész sor bontakozott ki és Károly alig tudott kiszabadulni tisztelői köréből, hogy elindulhasson Pannonhalmára, az este hét órakor kezdődő szertartásra.

Mondanom sem kell, hogy ekkor már egy Schmitt Pál rég nem volt még a Bazilika környéken sem.

"Szent Ágoston önéletrajzi művében elmondja édesanyjával, Szent Mónikával halála előtt történt beszélgetését. A temetésről szólva ezt mondta Szent Mónika fiának:: Temessétek el testemet ott, ahol van. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek.

Ebben a lelkületben az Úr oltáránál és az eucharisztikus közösségben emlékezünk Magyarországon is Habsburg Ottóról, az utolsó magyar király trónörökös fiáról

Emlékezünk emberi személyéről. Isten kiváló szellemi adottságokkal és hosszú élettel ajándékozta meg. Élete egy évszázadot ölelt fel. Rendkívüli társadalmi, politikai, gazdasági változásokat élt meg. A sokszor számára nehéz helyzeteket is méltósággal és körültekintő bölcsességgel viselte.

Az Istentől kapott nagy ajándékát, a hosszú életet és a szellemi tehetségét a közösség javára használta fel. Élete fő tevékenysége a politikai élet területe volt. Kiemelten emlékezetes, hogy tagja volt a Páneurópai Uniónak, majd az Európai Uniónak. Folytonosan Európa egységéért fáradozott. Meggyőződése volt, hogy Európa több mint az Európai Gazdasági Közösség. Törekvése volt, hogy a vasfüggöny végre megszűnjék. Ezt a gondolatát fejezte ki az javaslata, hogy állítsanak fel egy üres széket, amely reprezentálja a vasfüggöny mögötti országokat. Eszméit szóban és írásban kifejtette.

Egész életét jellemezte az elkötelezett és következetes keresztény magatartás. Ez a magatartása külön tekintélyt adott személyének és munkájának. A következetes keresztény magatartás jellemezte politikai tevékenységét. Erkölcsös politikai tevékenysége példakép a mai politikusok számára is.

A pápa értékelte és méltatta személyét, amelyet a szentmise kezdetén felolvasott üzenete tartalmazott. Előzőleg is úgy említette, mint egy nagy európait, aki fáradhatatlanul dolgozott a békéért és a népek közötti egyetértésért. De ugyanő előzőleg még mint München bíboros érseke méltatta őt, hogy közreműködésével zsidók ezrei menekültek meg a deportálástól.

Emlékezünk rá, mint Magyarország és a magyar nép ügyeinek a tekintélyes pártfogójára. Mély szimpátiája volt a magyarok iránt. Tökéletesen beszélt magyarul. Lehetőségeihez képest küzdött a magyar érdekekért.

A magyar forradalom idején segítette a menekülteket. Felesége, Regina magyar menekülteket fogadott be egy müncheni menekült kórházba. Mivel természetszerűen nyelvi problémák voltak, ekkor Habsburg Ottó állt be tolmácsnak.

Amikor már bejöhetett Magyarországra, sokszor és sokféle alkalommal találkozhattunk vele. Tisztelettel tekintettünk rá, hallgattuk bölcs szavait, örültünk szimpatikus megjelenésének. Sokan tanúi annak, hogy milyen tisztelettel, lelkesedéssel, tisztelettel vették őt körül a magyarok.

Neki is szerepe volt a vasfüggöny megszűnésében Emlékezetes, hogy 1989-ben ő is szervezője volt Sopron mellett a páneurópai pikniknek.

Nem lehet felsorolni, hogy mi mindent tett a magyarokért, a magyar szabadságért. Ehelyett egy személyes élményemet említem meg.

Amikor már elérkezett Magyarországon a változások ideje, kérni lehetett Mindszenty József bíboros perének újratárgyalását. A perben vádként szerepelt Mindszenty József találkozása Habsburg Ottóval Amerikában. Személyesen kerestem fel őt Münchenben azzal a kérdéssel, hogy hajlandó-e erről a találkozásról tanúskodni. A legnagyobb készséggel vállalkozott rá, hogy vállalja a meghallgatását ebben az ügyben. Vallomása világossá tette, hogy a találkozás alkalmával nem történt semmiféle összeesküvés, sem politikai revizionizmus.

Magyarország értékelésének és megbecsülésének leghangosabb megnyilatkozása végakarata mutatta. Régi hagyomány volt a Habsburg családban, hogy a megboldogult szívét máshol helyezték el, mint a koporsót. Habsburg Ottó végakarata volt, hogy szíve a pannonhalmi bencés apátságban nyugodjék.

Az Úr oltáránál és az eucharisztikus közösségben emlékezünk családjára. Apja, IV. Károly, az utolsó magyar király politikai indokból számkivetésben fejezte be életét. Mindezt keresztény türelemmel és lelkülettel fogadta, és egész életét a számkivetésben hősiesen Istennek szentelte. Ennek a kiemelése volt boldoggá avatása: Anyja, Zita királynő hosszú időn keresztül nem tartózkodhatott Ausztriában. Áldozatos szeretettel nevelte gyermekeit. Amikor ismét beléphetett Ausztriába, első úja Mária Zellbe vezetett. Jelen voltam temetésén. Koporsóját az osztrák és a magyar zászló fedte be. A kiadott emlékképen ez szerepelt: Magna Mater Austriae, Magna Domina Hungarorum, Mater Slavorum Gentium, ora pro nobis; magyarul: Ausztria Nagyasszonya, Magyarok Nagyasszonya, a Szláv népek Anyja, könyörögj érettünk.

Ilyen szülői hatás alatt nőtt fel a gyermek. A kapott példát saját családi közösségében kamatoztatta. Amikor 1951-ben házasságot kötött, nem történhetett a családi hagyomány szerint a Maria Zell-i kegytemplomban, hanem franciaországi Nancyban. A Maria Zell-i bazilika akkori superiora, P. Béda Döbrentei erre az alkalomra a kegyképet titokban átvitte Franciaországba, és így a házasságkötés kapcsolatban volt a Maria Zell-i kegyhellyel. Házasságkötésük huszonötödik és ötvenedik évi évfordulóját már Maria Zellben ünnepelték.

Családjukban hét gyermek születetett. Örülhetett huszonkét unokájának és két dédunokájának a születésének. Azt a keresztény szellemet adta át családjának, amelyet ő kapott szüleitől, és amelyet keresztény élete mélyített. Családjában a kereszténység elsősorban nem nevelés, hanem meggyőződés volt, amint ezt egyik gyermeke kijelentette.

Családi életének a szépségét különösen is értékeljük mi magyarok, amikor ez az év a magyar katolikus egyház számára a családok éve. Értékes emberi és keresztény családi élet példáját hagyta ránk, amelyre tisztelettel tekintünk, amelyet követni kell.

Emlékezzünk a Szentírás szavaira: Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg.” (Róm 14, 7)

A Szentírásnak ezt a tanítását szépen fejezte ki a tegnapi temetésen a kapucinus templom bejáratánál történt kopogtatási szertartás. Hagyományos forma, hogy a kapucinus templom ajtaján a szertartásmester háromszor kopogtat. A kérdésre, hogy ki kér bebocsátást, először elhangzik a megboldogult valamennyi méltósága, mire ez a válasz: nem ismerem őt. A következő kopogtatás után elhangzik valamennyi érdeme, és erre is ugyanez a választ, nem ismerem őt. Harmadszor ez hangzik el: Ottó, egy halandó, bűnös ember. Erre a válasz: jöjjön be.

A szertartás kifejezi, hogy a különféle rangok és kitüntetések mind elmaradnak, a megboldogult csak a jócselekedeteket viszi magával. És mert bűnös ember, Isten irgalmas szeretetére bízza magát.

Az evangéliumban hallottuk Jézus utolsó vacsorai főpapi imájának a kérését: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, és lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.” (Jn 17, 24)

Mennyei Atyánk! Kérünk, teljesítsd Jézus Krisztus főpapi imájának a kérését: elhunyt Ottó szolgás Krisztusé volt földi életében, fogadd őt irgalmas szeretetedbe, és vezesd be az értünk meghalt és feltámadott Krisztus országába."