Nekik fontos a köztársaság

A Magyar Demokratikus Charta jobbára az egyetlen olyan szervezet, amely Magyarországon előrángatja a köztársaságot a sufniból mindig, néhány "fitneszrepublikánus" mellett (Negyedik Köztársaság - 4K!), hogyha éppen nácziveszélyt szimatol ebben a hazában. Most persze a jobbközép kormány a gáz, mert éppen Magyarország neve Magyarország lesz és nem Magyar Köztársaság. Igen, ez már diktatúra, ez már maga a szellemi terror, veszélyben a demokrácia, veszélyben a köztársaság. Utcára gyorsan minden szoci nyuggernek, utcára a kereskedelmi celebeknek és utcára minden rendes baloldali-demokrata böcsületes közértelmiséginek! És persze fegyverbe a Facebookon a szoci holdudvarnak!

A Charta pedig most az utcára hív, ennek a fele sem tréfa már, emberek! 2011. április idusán tüntetés lészen. Azt mondják: "Az Orbán-kormány nem éri be a sajtószabadság garanciáit felszámoló, Európa-szerte elítélt médiatörvénnyel, hanem a demokratikus alkotmány hatályon kívül helyezésével, új „alaptörvényének” kétharmados többségével való megszavazásával a húszéves magyar jogállam szisztematikus szétverésére, a köztársaság felszámolására tör. A készülő alaptörvény alig leplezett célja, hogy a jelenlegi többség világképét erőltesse rá az egész országra, és lehetetlenné tegye a jelenlegi kormány leváltását. Demokraták számára ez elfogadhatatlan!".

Akkor, mi monarchisták most örüljünk? A köztársaságnak szépen lassan vége lesz? Lebontja Azorbán, elvégzi a nagy ellenforradalmi munkát?

Á, dehogy.

Nem, nem örülünk. A rossz hír az, hogy nincsen komoly veszélyben a köztársaság, vagyis nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, vagy remélnénk.

Az még csak rendben van, hogy Magyarország neve Magyarország lett. Baloldalon ez lehet, hogy skandalum, de ahogyan múltkor rámutattunk, ennek - számunkra is - vannak pozitív sugallatai. Az államforma azonban a köztársaság maradt, éppen a második (és nem a harmadik, miért nem lehet már megtanulni számolni?!) és egy nyamvadt vármegye, de még csak a címer a zászlónkban sem lesz. Nem örülünk tehát Vincent, de ennek a szánalmas pszeudo-republikánus nyavalygásnak igen. Ez sokkal jobb, mint amit a jobbközép a köztársaság megkérdőjelezésében művelt eddig. Mert az nem sok, mert azért az nekik kell nagyon is. De ez a baloldali-demokrata hepening nagyon remek szórakozás egy komorabb monarchistának, aki már unja mondjuk minden reggel Boldog Károly királyunk, Ostenburg-Morawek Gyula és Sigray Antal gróf képét nézni, hogy lásson végre értelmes államférfiakat is maga körül.

Szóval, ez nagyon mulatságos kedves Charta. Magyarországért, a köztársaságért. Az, más sem kell már csak. Semmi egyébre nem vágytunk, csakhogy valaki felvegye a magyar frígiai sapkát! Oláh Ibolyával, akinek nem indul el playback, Vágó Pistával, aki már nem kell a kereskedelmi médiának olyan nagyon, de még simán lehaknizik egy ilyen gyűlést és ő lesz a szocik Rákay Philipje? A célközönség adott és hálás is. Miért ne?

Szóval, ha ez a magyar republikanizmus, akkor már csak egy kávét kérünk szépen, mert nem sok dolgunk van már. Akinek ez vonzó, az nem sok vizet fog zavarni itt. A jobbközép ott ronthatja el a dolgokat, hogy egy új baloldal szerveződik ellene, amely nem biztos, hogy az MSZP lesz, de balos, az tuti és köztársaságpárti. Ez nem baj, mert aki jobbos lesz, az nem akar köztársaságpárti lenni majd, ha ezeket meglátja. Jelenleg a magyar politikai republikanizmus lényege annyi, hogy utálni kell Azorbánt. Nem sokkal több. Ez azért szép, mert Orbán Viktor is egy demokrata és köztársaságpárti. Szóval akkor most mi van?

Talán csak annyi, hogy van egy köztársaság, ami papíron létezik, manifeszt módon, emberekben nem. A sorrend megint rossz. A királyságunk az emberekben létezett és csak azután törvényekben. Abszurdisztánban azonban minden lehetséges. Nem kell olyan komolyan venni azonban ezt egy idő után, várni azonban érdemes és figyelni is, de leginkább erősödni.