Magyarország titkos fegyvere: a katolikus nemesség

Egy interjú Mihály m. kir. herceggel

Habsburg-Lotaringiai Mihály magyar királyi herceg, a Máltai Lovagrend volt magyarországi nagykövete kulcsfontosságú pillanatokról beszél a Habsburg-dinasztia kitartó munkája, a keresztény értékek Magyarországon való helyreállítása kapcsán.

Készítette: Victor Gaetan.

A 78 éves Mihály m. kir. hercegnek és feleségének, Löwenstein-Wertheim-Rosenberg-i Christiana hercegnőnek (aki amúgy Habsburg Krisztinaként is ismert) három gyermekük – Habsburg Pál atya, a Legio Christi papja, Ede magyar királyi herceg, Magyarország szentszéki nagykövete és Margit hercegnő – és 10 unokájuk van.

Mihály herceget, a legendás Habsburg-dinasztia magyar ágának leszármazottját úgy nevelték, hogy ne mondjon le ősi hazájáról, Magyarországról.

A 80-as években (a kommunizmus és a szovjet katonák jelenléte ellenére) elhozta fiatal családját látogatóba Magyarországra, és az újjáépítésről álmodozott – oktatás és más, katolikus egyházi tevékenységek útján. A főnemes unokatestvére, Ottó örökös király kampánymenedzsere volt, aki a Pán-európai Unió elnöke és húsz éven át európai parlamenti képviselő volt a Bajor Keresztényszociális Unió tagjaként.

Mihály herceg beszámolt a Magyarországon (és Kelet-Németországban) tett látogatásairól Ottónak, aki az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Magyar Királyság utolsó trónörököse volt.

Mihály hercegnek diszkrét befolyása volt Orbán Viktor miniszterelnök oktatási törvényére és családjogi jogalkotására, igaz, ő a katolikus Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz – Magyarország egy évtizede kormányzó pártja – koalíciós partnere vezetőjének tulajdonítja ezt.

Ez az interjú, melyet Victor Gaetan, a National Catholic Register vezető riportere készített Budapesten, a második cikk egy olyan katolikus nemesekről szóló cikksorozatban, akik kivételes befolyással voltak a posztkommunista Európára, segítve a civilizáció – és a katolikus egyházszervezet – helyreállítását a régióban.

***

A családja 1944-ben hagyta el Budapestet, mikor Ön csak két éves volt. Úgy tudom, hogy nagyapja, József Ágost magyar királyi herceg, valamint édesapja az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság – mely rendszer szovjet stílusú vörös terrort alkalmazott minden ellenállóval szemben – alatt börtönbe voltak zárva, így a családja rendkívül óvatos volt azzal kapcsolatban, hogy mit hoz a háború utáni időszak. Hova mentek?

Igen, mikor a szovjet csapatok megszállták Magyarországot, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, mivel mind nagyapám, József Ágost magyar királyi herceg, mind apám rossz bánásmódban részesültek a Kun Béla által vezetett 1919-es kommunista hatalomátvétel után [Folyamatos megfigyelés alatt tartották a felcsúti kastélyt a kommün ideje alatt, de tényleges bántalmazás nem történt, elsősorban a hercegi család népszerűsége miatt – A szerk.]. Ez csupán 25 évvel azelőtt volt. Mindent, amink volt, magunk mögött hagytunk. Az apám úgy döntött, hogy a lehető legmesszebb megyünk, Európa végibe – ahol át tudott volna úszni az óceánon Amerikába, ha szükséges – és ez Portugália volt. A nagyszüleink Regensburgba mentek, Németországba, hogy nagyapám, Thurn und Taxis házból származó sógorának kastélyában éljenek.

Portugáliában nőttem föl, de tudtuk, hogy honnan jöttünk és hova tartozunk, és hol volt a hazánk 1796 óta, amikor is az ükapám, József nádor segített bátyjának [II. Ferenc, az utolsó szent római- (1792-1806) és az első ausztriai (1804-1835) császár] Magyarországot kormányozni.

Mindig meg volt követelve tőlünk, hogy magyarul beszéljünk otthon, ne portugálul vagy angolul, pedig angol iskolába jártam. Nagyon hálás vagyok édesapámnak ezért az elvárásért. Mindig azt mondta: „Egy nap remélem visszatértek; és ha nem, a gyerekeitek vagy unokáitok vissza fognak.” Ide tartozunk. Szíve mindig ide húzta vissza; és nagyapámat is. Sajnálatos módon édesapám fiatalon, 62 évesen halt meg, 1957-ben.

Tehát nekem mindig is élt ez a vágyam, élt ez a reményem, hogy egy nap haza fogok térni Magyarországra.

Meséljen az életéről Portugáliában.

Először Estorilba mentünk, mert ott élt a legtöbb száműzött királyi család. Nagyon közel álltunk II. Umbertóhoz; ő volt az esküvői tanúm, ha állítható ez egy királyról [Umbertó Olaszország utolsó királya volt, aki csupán egy hónapig uralkodott 1946-ban]. A bolgár királyné, Umberto nővére Giovanna, valamint a spanyol király, János Károly szülei is ott éltek. Szintén emlékszem még Károlyra, Románia királyára, aki a térdére vett engem és megmutatta a bélyeggyűjteményét. [Ezt értékelték a világ harmadik legértékesebb bélyeggyűjteményének 1949-ben.]

Édesapám, aki nagyon szerette a tengert, arról álmodozott, hogy part menti háza lesz, hát talált is magának szinte ingyen egy, gyakorlatilag az Atlanti-óceánra néző hatalmas villát, rögtön a sziklaszirten. Ott a hullámok egész éjjel ostromolták a part menti magaslatot, a falakról folyt a lecsapódó pára, így gyorsan rájöttünk, hogy ez nem a legjobb ötlet volt.

Ám mivel nem volt pénzünk, egyszerűen vándoroltunk az egyik helyről a másikra. Szerintem vagy hatszor költöztünk az első évben. Egy család megengedte, hogy egy igen kedves kis tanyasi házban tartózkodjunk Carcavelosban, ahol a St. Julian iskolába jártam. Tizenhárom éves voltam, mikor Angliába küldtek gimnáziumba.

Ismerte a nagyapját, József Ágost magyar királyi herceget?

Úgy emlékszem rá, mint egy idős öregúrra. 1944-ben hagyta el Magyarországot és ment a németországi Regensburgba, mikor az én családom meg Portugáliába. A felesége egy bajor hercegnő volt.

Az első világháború hőse volt, mint tábornagy. Az észak-olasz arcvonalra felvonuló osztrák-magyar hadsereget vezette. Hét csatát harcolt végig a dolomitokban és a román fronton. Nagy hazafi és katona volt, jó kapcsolatban a magyar néppel, katonái a „József apánk” névvel illették, mert törődött azok özvegyeivel és árváival.

Károly király – Boldog IV. Károly – homo regius-szá, „királyi emberré” nevezte ki az első világháború vége felé. Ezt a hivatalt, mint az uralkodó személyes helyettesét lehetne felfogni [Később, hogy a forradalmi rendszerek között folytonosságot biztosítsa, kormányzóként is fellépett József Ágost herceg, de az antant nyomásra, pár hét után lemondott erről a szerepről 1919. augusztusában – A szerk.].

Ám az antanthatalmak [Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok] úgy döntöttek – más szervezetekkel, mint a szabadkőművességgel együtt –, hogy a Habsburgok nem jöhetnek vissza a trónra. A fő szervezet, mely elindította az első világháborút a szabadkőművesség volt, és az ember, aki lelőtte a trónörököst szintén e szervezet tagja volt, tehát az első világháború célja a katolikus Osztrák-Magyar Monarchia elpusztítása volt – mely sikerült is.

A két világháború közt József Ágost magyar királyi herceg az országgyűlés Felsőházának tagja volt és a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként szolgálta a hazáját. Egy szürke eminenciás, a háttérben meghúzódó csendes befolyás embere volt. 1962-ben halt meg, 92 évesen.

Mikor kezdett el gondolkodni a Magyarországra való visszatérésen?

1979-ben, mikor először mentem a kommunista Kelet-Németországba egy unokatestvéremmel. Anyai nagyapám, III. Frigyes Ágost király sírját mentünk meglátogatni, aki Szászország utolsó királya volt. Emiatt az út miatt összeszedtem a bátorságomat és azt gondoltam: „Megpróbálom meglátni, hogy vissza tudok-e jutni Magyarországra.”

Milyen volt az első útja Magyarországra?

1980-ban volt, a feleségemmel és három, 8 és 13 év közti gyermekünkkel. Én voltam az első a családomban, aki visszajött Magyarországra, sőt, az első, aki megkockáztatta a vasfüggöny mögé utazást. Budapestre mentünk, ahol is a szállásunkon kívül mindenütt követett minket a titkosrendőrség. Minden nap pontosan megmondtam a hatóságoknak, hogy hova megyünk – ők pedig fel-feltűntek az utunk során.

A gyermekeink azt mondták: „Miért nem visszük őket magunkkal az autóban, hogy ne kelljen keresniük minket?”

Piliscsabára vezettünk, egy valaha családi tulajdonban álló vadászati birtokra. Egy öregember állt a nagyapám vadászkunyhója előtt, ahol még mindig dolgozott. Vigyázban állt. Egy hihetetlen pillanat volt: neki, hogy a család egy tagját látta ismét 45 év után és számomra valaki olyannal találkozni, aki ilyen jól ismerte a családomat.

Egy erdész vagy vadász az kicsit olyan, mint egy pap, aki gyónást hallgat: gondolok itt mindenre, amit a nagyapám – és az apám – elmondott neki, miközben órákon át ültek és várták, hogy jöjjön valami szarvas. Így tehát sok mindent megtudtam a családomról, amiről fogalmam sem volt.

Elmentünk a családi kastélyhoz, Alcsútra is. Az inas majdhogynem elájult, mikor becsöngettem a hátsó ajtón és elmondtam neki, hogy ki vagyok. Összecsődítette barátait és az egész családját és azt mondta: „Itt vannak. Mondtam nektek, hogy visszajönnek!” Ezek nagyon érzelmes és érdekes pillanatok voltak, melyeket együtt éltünk meg. Ez mind igen szép volt.

Úgy tudom, hogy Ön és az unokatestvére, Ottó trónörökös szerepet játszottak az első demokratikus párt megalakulásában a kommunista Magyarországon, a 80-as években. Volt egy olyan meghatározó esemény, az Ön nézete szerint, mely a kommunizmus bukását jelölte?

Egy kulcsfontosságú dátum 1989. augusztus 19-e, az osztrák-magyar határnál, ahol a pán-európai ifjúsági szervezetek úgy határoztak, hogy gyülekezőt tartanak mindkét oldalon [Ti. ez volt a Páneurópai piknik, 1989. augusztus 19-én, Piuszpusztán, az osztrák-magyar határon, egy jelentős békedemonstráció, Pozsgay Imre és Ottó trónörökös fővédnökségével – A szerk.]. Az osztrák oldalon ott volt Habsburg Ottó, a magyar oldalon a reformkommunista miniszter, Pozsgay Imre. A fiam, Ede herceg és Ottó lánya, Walburga hercegnő vezették a találkozót a magyar oldalon. Amikor egy szimbolikus aktussal átvágták a szögesdrótot, nem tudták, hogy a mögöttük elterülő mezőkön egy nagy csoport kelet-német várakozik, akik Magyarországon töltötték nyaralásukat. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy itt az alkalom átkelni a határon Ausztriába; és hirtelen 661 ember rohamozta meg a kerítésen esett rést. A határőröknek parancsuk volt, hogy lőjenek bárkire, aki megkísérli a menekülést a „földi paradicsomból”, ahogy a kommunista párt hívta. Ede herceg aznap este hívott engem, hogy elmondja: ez nagyon máshogy is történhetett volna, mert az ügyeletes tiszt tűzparancsot is adhatott volna, és akkor lelőtték volna ezeket az embereket. Ehelyett a tiszt a helyszínen döntött úgy, hogy nem lövet, hanem átengedi őket.

A következő nap augusztus 20-a volt, Szent István király ünnepnapja, mely nemzeti ünnep Magyarországon.

Úgy tudom, az unokaöccsével, Rudolf herceggel folytatott interjúm alapján, hogy voltak magyarok, akik remélték, hogy az ő nagybátyja Ottó, a Habsburg trónörökös elfogadja a köztársasági elnöki tisztet. Emlékszik erre?

Rendkívül közel álltam Ottóhoz [Boldog IV. Károly fia, aki 2011-ben halt meg]. Én voltam a felelős az európai parlamenti kampányainak a pénzügyeiért. Münchenben éltem, és ő meg a közelben, így egyszerű volt a kapcsolattartás; ezen túl a feleségeink is közeli barátok voltak.

Amikor elkezdtem Magyarországra járni, be tudtam neki számolni az emberekről, akik nagyon szerették őt, különösen miután egy róla szóló filmet országszerte vetítettek a mozikban 1988-ban vagy 89-ben. Mindenki tudta, hogy sokat tesz azért, hogy az ország az Európai Unió része legyen.

Ami a köztársasági elnökséget illeti, a következők történtek: országgyűlési választásaink voltak 1990-ben, de az alkotmány még a régi volt, és nem volt egyértelmű, hogy a köztársasági elnököt a választópolgárok vagy az országgyűlés választotta volna. Volt egy időszak, mikor az ötlet, hogy Ottó jelölje magát, ha a döntés demokratikus úton meghozott lenne, néhány párt és számos ember támogatását bírta. Ha ez történt volna, tudjuk a közvélemény-kutatások alapján, hogy nagy többséggel megválasztották volna.

Ám akkor az országgyűlés úgy határozott, hogy maga választja a köztársasági elnököt, így az egész egy politikai kérdéssé, politika játszmává változott. Nem volt többé lehetséges Ottó számára, hogy induljon a választásokon. Pedig fejben már indulásra készen állt, és mi mindannyian mintha egy kicsit számítottunk volna is rá. Olyan lett volna, mint Simeon király Bulgáriában, akit miniszterelnökké választottak, anélkül, hogy a kommunista diktatúra alatt az országban maradt volna.

Az olyanokat, mint visszafogottság, párbeszéd, tevékeny szeretet, béke valamint az igazságos háború és arányos válaszcsapás támogatása tekintené a legalapvetőbb Habsburg – ebből következőleg katolikus – tulajdonságoknak? Az Ottóhoz való közelségét és a politikai életének beható ismeretét tekintve úgy gondolja, hogy életműve tükrözte ezen elveket? Mit tanácsolna Európának ma, különösen Magyarországnak?

Ottó trónörökös elvei, melyek mindig is családunk alapelvei voltak és minden katolikusnak a meggyőződései kell, hogy legyenek, az alábbiak: egy jobb világ építése az Evangélium és a Tízparancsolat tanításai alapján, különösen erős hangsúllyal a család- és életvédelemre.

Ottó herceg elsődleges tevékenysége arra irányult, hogy olvasóinak és hallgatóinak álláspontját alakítsa – különösen a fiatal generációét – a totalitárius rendszerek veszélyeiről, melyeket a hosszú élete során megtapasztalt. Azt mondaná ma Európának: térj vissza a keresztény gyökereidhez! Ez pontosan az, amit ma Magyarország csinál.

1989 után számos kapcsolat-felvételi lehetőség adódott a posztkommunista Magyarországgal. Mi alapján döntötte el, hogy melyik úton indul el?

Hivatalosan 1995-ben jöttem vissza, de már évekkel korábban elkezdtem együttműködni a Katolikus Anyaszentegyházzal. Jó hosszú ideje munkában voltam már. A fontos az volt, hogy erkölcsi és vallási szempontból segítsük újjáépíteni az országot, nem az, hogy üzleteljünk vagy politizáljunk. Ekkor már a Mindszenty Alapítvány vezetője voltam, mely nagy hercegprímásunkról lett elnevezve, akinek a boldoggá avatásán huszonöt éve dolgozom.

A feleségemmel rádöbbentünk, hogy a kommunizmus alatt a legnagyobb pusztítás a magyar emberek fejében történt. Utcákat és házakat újra lehet építeni, de a kár, amit az agymosással okoztak nem tehető jóvá egyedül pénzzel. Így úgy határoztunk, hogy iskolát alapítunk.

Világszerte tudtunk olyan embereket találni, akik segítettek nekünk. Olyan tizennyolc évvel ezelőtt az eredetileg Erdélyből származó, a vagyonát később Franciaországban megalapozó Balkányi Zellinger Róbert segítségével elindítottunk egy iskolát.

Most körülbelül 720 gyermekünk van, akik két nyelven, magyarul és angolul tanulnak, igen szép iskoláról van szó, büszkék vagyunk rá. A rend, melybe a fiam is tartozik, vezeti az iskolát. Az iskola neve Szent Benedek Általános Iskola és Gimnázium volt, ma pedig – szentszéki engedéllyel – Szent II. János Pál Iskolaközpont.

Ön szintén segített a Máltai Lovagrend újraalapításában a posztkommunista Magyarországon. Meséljen, kérem erről!

A nagyapám volt a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének alapítója és első elnöke, bár a kommunizmus alatt a tagok nagyrészt száműzetésben voltak. Azután 1989-ben újra kinyílt a határ és rengetegen jöttek vissza Budapestre.

Csilla von Boeselager, a Máltai Lovagrend egy magyar származású dámája Kozma Imre atyával együtt mozgósította a német rendet; és 48 órán belül elég sátrat állítottak fel, hogy tudják fogadni és segíteni a több mint hatvanezer menekültet a következő hónapokban.

Ez teljes mértékben a profiljába vágott ennek a 900 éves rendnek, mely a betegek és száműzöttek ápolására lett létrehozva. Az emberek látták a máltai keresztet a sátortetőkön, és ez ismertté tette és megszerettette a rendet Magyarországon.

Ön volt a Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete 2015-2017 közt, az európai migrációs válság idején. Mi volt a tapasztalata?

Naponta olyan 8-9000 ember, menekültek és bevándorlók léptek az ország területére a válság tetőfokán. A feleségemmel hónapokon át minden nap jártunk a pályaudvarra, ahol az emberek szorosan egymás mellé kuporodva tartózkodtak. Várták, hogy továbbmehessenek, hogy Németországba jussanak. Folyamatosan mondogatták, hogy „Merkel! Merkel! Hol van Merkel!” Hisz meghívta őket Németországba, de az osztrák-magyar határ le volt zárva előttük.

Nem akartak Magyarországon maradni. Németországba akartak jutni. Foglalkoztunk velük, élelmet és orvosi ellátást nyújtottunk nekik a Máltai Lovagrend önkéntes csapatával, egy jordán orvossal és a palesztin nagykövettel, mint tolmáccsal együtt. A feleségem és én minden este ott voltunk.

Gyermektömegek rohangáltak: sok nő várandós volt. Gyermekek jöttek világra a pályaudvaron. Egy hihetetlen élmény volt. Végül Ausztria megnyitotta a határait és tovább folytathatták útjukat. Élettapasztalatuk nagy benyomást tett ránk.

A családja Önt jelölte, hogy a Mindszenty József boldoggá avatásával kapcsolatos munkát koordinálja. Az ügy számára való anyaggyűjtés során mi nyűgözte le a leginkább?

A bátorsága. Amikor a kommunisták épp vették át a hatalmat ő hazajött Kanadából 1947-ben, az egyik legszörnyűbb évben és kijelentette, hogy Nagyboldogasszony-évet szervez. Személyesen vezette a zarándoklatokat a Szűzanya összes kegyhelyéhez, és a kilencmilliós lakosságból több mint 3 millió embert aktivizált ebben a Mária-évben. Ugyanakkor a kommunisták befolyása alatt álló hatalom közben próbálta bezárni az iskolákat, rendházakat, eltüntetni a papokat, de ő még ott volt, minden vasárnap közelebb vezetve Máriához az embereket.

XII. Piusz pápát követte – nincsen kiegyezés.

Igen! Egyébként én Mihály Piusz vagyok, mert XII. Piusz pápa a keresztapám, igaz, nem tudott a keresztelőmön ott lenni, mert már pápa volt 1942-ben, de még Pacelli bíborosként Budapesten járt 1938-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson és összebarátkozott a szüleimmel. Amikor édesanyám a nyolcadik gyermekével, azaz velem volt várandós, írt a pápának. A szentatya igen kedvesen válaszolt, és Angelo Rotta bíborost küldte, hogy képviselje a pápát a keresztelőmön, a nagyapám palotájában.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust idén ismét Budapesten fogják tartani, szeptember 13-20 között.

Ferenc pápa 2019. február 13-án Mindszenty bíborost tiszteletreméltóvá tette. Milyen volt Önnek ez a nap?

Vártuk már nagyon, hogy ez a döntés eljusson a szentatyához, hiszen amint ő aláírja azt, az illető már nem „Isten szolgája” hanem „tiszteletreméltó”. Imádkoztam ezért, és reméltem, hogy azelőtt fog megtörténni, mielőtt megrendezzük Budapesten a vasfüggöny mögötti üldözött keresztényekről szóló konferenciát. A pápa Panamában volt épp, és én reméltem, hogy [Giovanni] Becciu bíboros [a Szentek Ügyeinek Kongregációja vezetője] talál lehetőséget, arra, hogy átnyújtsa a mappát a szentatyának.

A fiam, Ede magyar királyi herceg már reggel hatkor üzent nekem, hogy „a titkosszolgálatom jelenti, hogy ma talán történik valami”. A tipp nem a kongregációtól jött, hanem egy újságírótól. Aztán délelőtt tízkor, fél 11-kor megtörtént a dolog. Az országgyűlés felsőházában voltunk, mikor megkaptam az értesítést. Fölmentem a pulpitusra, hogy bejelentsem: a pápa aláírta a dokumentumot, minekutána mindenki fölállt és a terem egy hihetetlen tapsviharban tört ki – amire nem számítottam.

Mi a következő lépés?

Most jön a legfontosabb lépés. Egy bizonyított csoda kell, hogy történjen egy nem-vértanúnak közbenjárásával, viszont neki az egész élete vértanúság volt, a börtönt és a nagykövetségen töltött éveket is beleértve.

Ez 2019 februárjában volt. Tudunk lehetséges csodáról?

Igen, tudunk. Egy öregember hazaérkezett, hogy életét befejezze egy halálos betegségben. Eztán, a családtagjai imáikban Mindszenty bíboros közbenjárását kérték, és ő ennek eredményeképpen teljesen meggyógyult. Három évvel később hunyt el végül, valami más okból. Orvosok egy csoportjából öten mondták azt, hogy ez nem volt csoda. Csak egy mondta, hogy az volt. Nagyon idegesek és csalódottak voltunk emiatt, ám nem adtuk fel, és tovább imádkozunk!

Hihetetlen. Témát váltva egy személyesebb kérdés: felesége és Ön nagyon büszke lehet, hogy egyik fiuk pap lett. Mikor szentelték föl Pál atyát?

Pál atyát 2001-ben szentelték föl Rómában, a Santa Maria Maggiore templomban, a Legio Christi negyvennégy másik papjelöltjével egyetemben.

Segített minket az utunkon a Gospa, azaz a medjugorjei Miasszonyunk, a jelenések ezen helyéről, ahova már 30 éve járunk.

Portugáliában felnőve minden évben elzarándokoltunk Fatimába, tehát amikor meghallottam, hogy a Szűzanya ezen jelenése tőlünk csupán ezer kilométerre történik, fogtam a feleségem és a gyerekeim és elkezdtünk ide járni, megpróbálni megérteni, hogy mi történik.

Biztos vagyok benne, hogy a fiam hivatása, legalábbis részben, itt fogant. A medjugorjei Miasszonyunk üzenete, hogy imádkozzunk, imádkozzuk a rózsafüzért és hetente legalább egyszer böjtöljünk, olyan meggyőző volt.

Megpróbáltunk minden nap misére menni, és a gyermekek pont abban a korban voltak, hogy ugyan nem hallgattak a szüleikre, de hallgattak a Gospára.

A pap-fiam egyszerűen csak továbbcsinálta mindezt, és a Szűzanya levette a felelősséget a kezünkről, hogy megmondja neki: mit tegyen és mit ne tegyen. Sokkal jobb volt, hogy ő tette mindezt és sokkal meggyőzőbb is.

Megismertem a másik fiát is, Magyarország szentszéki nagykövetét, Ede herceget. Ő mindezidáig nagyon hatékony volt a pozíciójában, valamint ő és felesége hat unokával ajándékozta meg Önöket. A lányának, Margaritának vannak gyermekei?

Margaritának és a férjének, az osztrák gróf Benedict Piatti-nak (a család eredetileg Itáliából származik), neurológus orvosnak négy gyermekük van, egy lány és három fiú. A lányuk jelenleg az Ohio állambeli Steubenville-i Ferences Egyetem hallgatója, és nagyon tetszik neki.

Milyen érzés a Brüsszel, az Európai Unió és a Washington által kritizált Magyarországon élni?

Huszonnégyszer költöztem születésem óta. Most végre van egy olyan érzésem, hogy visszatértem a bázisra, vissza a kikötőbe, ahol az őseim voltak. Segíteni ennek az országnak, hogy felépüljön a kommunizmus szörnyű évei után hosszú évekbe telik, de szerencsések vagyunk, hogy egy nagyszerű keresztény kormányunk van. Egy új alaptörvényünk is van, mely az „Isten” szóval kezdődik – talán az egyetlen a világon.

Ez az 1949-es kommunista alkotmányt váltotta le, és az alaptörvény kijelenti, hogy az alkotmánynak védenie kell a családot, és a házasság egy férfi és egy nő egysége – ennyi. Tehát boldogok vagyunk, hogy ebben a biztonságos és stabil országban élhetünk, és egyszerűen csak boldogok vagyunk, hogy tehetjük itt a dolgunkat.

Meg tud említeni egy másik magyar nemest, akinek jelentős, pozitív szerepe volt a helyreállítás munkájában a posztkommunista Magyarországon?

Egy jó példa egy olyan nemesemberre, aki az országban maradt és ma nagy szerepe van Magyarország sikerességében az a miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt. Ő a legjobb barátom. Az 57-éves Semjén a KDNP, a Kereszténydemokrata Néppárt vezetője. Ő amolyan erkölcsi gerince ennek az országnak. Semjén nagyszerű, és maga is nemesi származású, bár sokan ezt nem tudják. A családját a XVI. században nemesítették őseim.

Mivel magyarázza a Ferenc pápával kapcsolatos folyamatos kritikát?

Ez egy olyan dolog, melyet húsz évvel ezelőtt még nem tudtam volna elképzelni.

Ez az argentin pápa nagyon különbözik az európaiaktól. Azt mondják, hogy túl sok dolognak esik neki és új megoldásokat próbál találni. Nagyon tradicionalista katolikusok aggódnak és úgy gondolják, hogy kritizálniuk kell őt, de nem tett semmit, mely ne egyezne a Katolikus Egyház tanításával. A pápa az a pápa. A Szentlélek sugalmaz neki és az Isten Egyházát vezeti. Szerintem teljesen helytelen őt kritizálni.

Úgy gondolom, hogy ez az egész el van túlozva, és semmi sem történt, talán csak annyi, hogy sok fedőt nyit fel anélkül, hogy szorosan visszazárná őket, hogy egy főzős metaforát használjak. Reménykedünk és imádkozunk a pápáért. Őnekik [ti. Azoknak a katolikusoknak, akik kritizálják a pápát] is inkább többet kéne imádkozniuk érte ahelyett, hogy kritizálnák őt.

(A szögletes zárójelben található szerkesztői megjegyzések az interjú készítőéi. – Regnum! Portál)

Fordította: Uhel Péter.