A királyság pozíciójából

Petőfi, a harmadik lutheránus 48 három legnagyobb alakja: Kossuth, Görgey és Petőfi, 48 legnagyobb politikai, hadvezéri és irodalmi alakja között. Tehetségben a három közt Petőfi volt a legnagyobb, mert ő aztán valóban lángelme volt és annyira tünemény, hogy vele kapcsolatban még a világviszonylatot sem tartom túlzásnak. Érdekes, hogy fajilag a három közt éppen Petőfi volt a legidegenebb (Kossuth a legkevésbé). Petőfiben bajosan volt akár csak egy csepp magyar vér is.

„De nemcsak Isten imádandó felségének, hanem Krisztus egyetemes királyságának eszméje is meggyőző érv a monarchista gondolkodás mellett. Ha igaz, hogy Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, akkor bizony nemcsak testvérünk és főképp nem kollégánk, akihez azzal a nyegle, behízelgő bizalmassággal közeledhetünk, amely ma már messzemenően a katolikus istentiszteletek stílusa lett.

Írta: Szász Péter Domonkos. Historiográfiai szempontból többféleképpen lehet korszakhatárokat, tónusváltásokat, átmeneti időszakokat meghatározni. Ez nem tárgyi – egzakt – kérdés, hanem személyi kérdés. A történelembölcseleti fölosztást nagyban meghatározza a történetíró, vagy gondolkodó világnézete, amelyhez mint tengelyhez viszonyítva szemléli a téridő keretei között játszódó isteni komédiát – hogy egy ilyen dantei allúzióval éljek –, a Fény és a Sötétség harcát.

Az évszázadok során itt a mi kis országunkban, újra és újra felmerült a nagy kérdés; a népet mennyire és milyen módon kell beereszteni az alkotmányosságunk kapuin? Alkalmasint persze mindig más tette fel ezt a kérdést; hol „a nép” hol az adott kapuknak az őrei. Ma már ez a kérdés persze anakronisztikusnak tűnhet, hiszen a nép a kapukon belül van, ott persze bódultan néz és teszi, amit mondanak neki, és amit várnak tőle. De legalább belül van, mindenki nagyon boldog, lehullott a nagy lepel és most ő is úgy érezheti, hogy megosztják a hatalmat vele.

Egy referendum-kezdeményezésnek volt az 1998-ban Pécsett – a szociálisan érzékeny legitimizmus régebbi, a páneurópizmus mostani fészke ez a város – megalakult Magyar Királyság Párt a kezdeményezője és később az elszenvedő alanya a módszerváltás utáni Magyarországon. A párt azt szerette volna 1999-ben elérni, hogy Magyarország lehessen újra királyság és erről egy népszavazás döntsön majd. Merthogy a nép majd megörül és azt mondja, „Jé, engem eddig erről nem kérdeztek és majd most jól megmondom!”.

Nem olyan régen, Magyarországon ünnepelte Habsburg Ottó, királyi főherceg, a Habsburg dinasztia jelenlegi feje a 95. születésnapját. A kifejezetten szűk családi körben megünnepelt eseményre Herenden került sor, amelyre csak egy szükebb belső kör volt hivatalos, ellentétben a 90. születésnapján tartott hatalmas bécsi csinnadrattával, amely egyrészt pompázatos volt, másrészt mélységesen szomorú, hogy mindez egy koronázatlan királynak szól és nem egy megkoronázott uralkodónak, akit ráadásul maximum egy "konzekvens européer politikusnak" tartanak a legnagyobb befolyású tisztelői is.

Az egész világsajtó tele volt azzal az eseménnyel, amely egy santiagói quasi „összspanyol kongresszuson” játszódott le Hugo Chavez venezuelai kripto-kommunista elnök, José Luis Rodríguez Zapatero jelenlegi spanyol szocialista miniszterelnök és Spanyolország felkent királya I. Juan Carlos között.

A teremtett világ célja, az Isten kegyelmével elérhető lelki üdv. Ebben a folyamatban az emberiség része úgy viszonyul ehhez a céljához, ahogyan a Teremtő Istenhez viszonyul. Jelenleg az emberiség rendje nem viszonyul sehogyan sem az egyetemes rendhez, mert nem isteni eredetű elv irányítja, hanem emberi és anyagi. A teremtett világ összességének egyeznie kell a világmindenséggel és annak uralkodójával, Istennel, egyetlen princípiumnak kell irányítania, ez pedig a felkent, legitim uralkodó, a király, aki a szakralitását az Anyaszentegyháztól kapja.

Általánosságban igaz, hogy a tudatosan keresztény ember bármilyen evilági társadalmi berendezkedés és működési mechanizmus közepette képes kell, hogy legyen tanúságot tenni Krisztus tanítása mellett. Igazságként hisszük, hogy az Anyaszentegyház és maga a katolicizmus sem egy politikai fogalom, amelyet aktualizálni kellene bármilyen politikai világnézet számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „vallás magánügy”, ellenkezőleg, a hitünket ebben a világban kell megélnünk, és a hitbeli tanításoknak érvényt kell szereznünk, hiszen ebben a világban készülünk a Mennyek Országába. Az ún.