A királyság pozíciójából

A II. Magyar Köztársaság gazdasági-, és politikai válságkezelésre szorul jelenleg. Van is egy "válságkezelő kormánya", ez most ilyen politikai (marketing) projekt, így most jobban el lehet adni, hogy ne legyenek új választások, mert a szoci-komcsik kikerülnének a kübliből. Válság van. Kezelni kell azt. Jönnek a szakemberek, megmondják, hogy hogyan kell. Jó lesz, majd nekünk, de fájni fog.

A nagy gazdasági világválság (1929-1933) és annak kezelése négy kormányfőt - és azok kormányait - vett igénybe a Magyar Királyságban; gróf Bethlen István (aki belebukott és soha többet nem került bele a politikai fővonalba), gróf Károlyi Gyula (aki az első ellenforradalmi kormányt alakította még Aradon 1919-ben, Horthy bizalmasa is volt. Ő is belebukott alig több mint egy év alatt), Gömbös Gyula (aki alatt enyhült, illetve stagnálni kezdett, de ő meghalt időközben), Darányi Kálmán (aki alatt a fellendülés következett be, amelynek legnagyobb kicsúcsosodása az ún. "győri program" volt).

Az alábbi kis anyagot a Cseh Korona Pártja juttatta el hozzám, egy Magyarországon is aktív megbízottja útján. Régóta keresik már a kapcsolatot magyar monarchistákkal, de eddig sajnos nem jártak eredménnyel. Mindenfajta megjegyzés nélkül közöljük bemutatkozó anyagukat az oldalon, és köszönjük, hogy cseh monarchista barátaink keresték és keresik a kapcsolatot velünk, és fontosnak tartják az együttműködést a jövőben.

Közeledve az első magyarországi kommunista diktatúra létrejöttének vérveres dátumához, amely a Magyarországi Szocialista Párt (MSZP) nevéhez lehet fűzni, mindig maximalizálódik az ellenforradalmi hangulat bennem. Szerencsére nincsen okom ezt különösebben visszatartani jó pár éve, a magam részéről indokoltnak is tartom minél többet okulni ebből a korszakból (1918-1921). Magyar monarchistának ez a korszak szinte ki nem merülő példatár az eszmék, az akciók, és a reakciók tekintetében.

Többen mondják, hogy legyünk már többet aktuálisak. Most valamennyire ez következne az alábbiakban. Nem olyan régen Vona Gábor, a Jobbik elnöke különös kijelentéseket tett. Szokott ő ilyeneket mondogatni, hogy "történeti alkotmányunk", de azért az 1949-es tc.-re is hivatkozik a Magyar Gárda, ha "demokratikus garanciákról" van szó (ez ugye kicsit fura egy paramilitáris szervezettől), meg hazafiság, de azért Iráni Köztársasági Gárda is jöjjön a választásokra. Radikális ismerőseim ilyenkor bólogatnak, hogy ne akadjak ki nagyon, mert katyvasz van mindenhol.

Írta: Habsburg-Lotaringiai Ottó magyar királyi herceg, örökös király (*).

A demokrácia általános elvi elbírálása adja meg a kulcsot a monarchia vagy köztársaság nagy kérdésének megítélését is. Mellőzzük itt a quaestio facti-t, azt, hogy Magyarországon ez a kérdés tényleg el van döntve; mellőzzük a magyar néplélek sajátosságaiból folyó érveket is, a csaknem ezeréves hozzászokást a Szent István koronájához, a történelmi és jogfolytonosság s a nemzeti hagyományok szempontjait. Csak az általános elvi szempontokat keressük.

Írta: Bangha Béla S. J. A modern sajtó nagy része, sajnos, elég kimondottan a világnézeti és gazdasági liberalizmus garázdálkodásának szolgálatában áll. Nemcsak ama faji szolidaritásérzet folytán, mely a modern újságok kiadóinak s íróinak nagy részét a fajrokon liberális tőkekirályokkal egybefűzi, s mert az újságok a liberális hatalmasságokkal legvitálisabb anyagi érdekközösséget tartanak fenn, hanem azért is, mert a liberális gondolat a zsidó pszichének és morálnak legmegfelelőbb lévén a többnyire zsidó zsurnalisztáknak egyenesen a vérükben van.

Június 27. *Lengyelország, 1046 körül +1095. július 29.

Írta: Pánczél Hegedűs János. A Második Magyar Köztársaság 2008-ban a „Reneszánsz Évét” ünnepli. Nincsen ebben semmi különös. Sok EU-s pénz, gyökérkeresés, a nagy büdös történelmi fonál újabb felgombolyítása, pénzek és elismerések tolása a holdudvarnak, a szokásos történet. Reneszánsz és respublika között egyébként is van kapcsolat, és itt nem elsősorban néhány középkori itáliai városállam arisztokratikus köztársaságára gondoltam, hanem az ember(i)nek a középpontba állítására és Isten kipöckölésére. De mindegy. Nem erről akarok beszélni most.