A királyság pozíciójából

Az alábbiakban Kossuth Lajos két leveléből közlünk részleteiket amelyek reményeink szerint érdekes és hasznos adalékokkal szolgálhatnak annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a "Magyar Álladalom" kormányzó-elnöke köztársaságpárti volt-e, vagy sem? Meggyőződésünk, hogy az volt, és azt gondoljuk, hogy ezt a köztársaság igazi nagy támogatói is így gondolták (Szakasíts Árpád 1946-ban, 1849-et tartotta az első magyar köztársaságnak) és így gondolják ma is.

Egy régi adoma szerint a sátoros ünnepre érkezett fiatal tiszteletest a parókus lelkész asztalánál így kínálja a nagytiszteletű asszony: „Tessék még fogyasztani a fánkból!” – „Köszönöm – volt válasz – már ettem vagy hármat”. Mire jött a kiegészítő válasz: „No, nem is igaz – csak ötöt!”

Önmagukat konzervatívnak tartó kicsiny emberek nem tudnak azzal az egyszerű ténnyel megbarátkozni, hogy Magyarországon a köztársaság mindig a kommunistákkal és a liberális demokratákkal függött össze. Ők hozták a nyakunkra.

Írta: Békés Márton.

Írta: VCS

1881. február 14-ike nevezetes napja lett a magyar rendvédelem történetének. Ezen a napon terjesztette fel Tisza Kálmán miniszterelnök a közbiztonsági szolgálat szervezéséről és a Magyar Királyi Csendőrség felállításáról szóló 1881. évi III. törvénycikket, mely szentesítést nyert 1881. év február 14-én I. Ferenc József királyunk által. Ezen a napon született meg a csendőrség, ezért ötvenegy évvel később Horthy Miklós kormányzó ezt a napot „Csendőrnappá” nyilvánította.

Talán sokan gondolják úgy, hogy egy magyar monarchista nem igazán kedvel(het) republikánus magyar politikusok közül senkit sem. Nem is sokat téved, aki ezt gondolja. Van azonban néhány politikus, akire érdemes odafigyelni, magyarként, konzervatívként és valamennyire monarchistaként is. Írta: Pánczél Hegedűs János.

Talán sokan gondolják úgy, hogy egy magyar monarchista nem igazán kedvel(het) republikánus magyar politikusok közül senkit sem. Nem is sokat téved, aki ezt gondolja. Van azonban néhány politikus, akire érdemes odafigyelni, magyarként, konzervatívként és valamennyire monarchistaként is. Írta: Pánczél Hegedűs János.

Írta: Dr. Nagy Csaba Attila 1990 környékén találkoztam először a kérdéssel, amikor a falum, a községi tanácselnök elvtársból polgármester úrrá átvedlett megélhetési közszereplője, egy levelet írt a képviselő-testület tagjainak. Imigyen írta a megszólítást: Tisztelt Úrhölgy, Tisztelt Uram!

Ahogyan talán már feltűnt, igyekszünk ezen az oldalon olyan embereket bemutatni – már csak azért is, mert nem vagyunk sokan – akik nemcsak érdeklődnek vagy éppen kutatnak a királyságunk után, hanem egy valós alternatívaként kezelik azt, egyszerűbben fogalmazva, akik potenciális magyar monarchisták. Talán páran egészen automatikusan azt gondolják, hogy az ún. „nemzeti radikalizmusban” automatikusan nagy azoknak a száma, akik a királyságban gondolkodnak. Fájó tapasztalat, hogy ez közel sem így van jelenleg még.