A királyság pozíciójából

Igazából nem tudjuk biztosan, de mindenesetre a sok komolyabb téma után jólesik egy kis "monarchista bulvár" is. Tény az, hogy a legnépszerűbb webrádió - toronymagasan a többi nevező előtt - a Szent Korona Rádió lett egy nemrég lezárult szavazáson, amelyen dobott egy hátast az átlag balliberális média, a jobbosok meg nem annyira figyeltek.

Írta: Szentirmay Imre.

Többen fordultak hozzánk azzal az egyszerű és nagyon is érthető kérdéssel, hogy ha monarchista szerzőket akar olvasni, akkor kit ajánlok? Nehéz a kérdés, mert sok van, de azok nagyjából-egészéből nem magyar nyelven olvashatóak, ha mondjuk a világháború előttieket veszem sorba. Kicsit segítve ezen a kellemetlen helyzeten a továbbiakban elérkezettnek látom az időt, hogy a kedves magyar monarchisták megismerjék Erik Maria Ritter von Kühnelt-Leddihnt, osztrák arisztokrata monarchista gondolkodót és még inkább az ő munkásságát.

Néhányan vagyunk úgy talán, hogy nehezen tudunk napirendre térni a felett, ahogyan "megemlékeznek" apostoli királyainkra a második respublika kis csinovnyikjai. Ilyenkor az ember jobb idők, jobb emberei felé veti tekintetét és igyekszik elkerülni a nosztalgia ködfelhőit. A múltra legjobb, hogyha úgy tekintünk, ahogyan a jogfolytonosság szemlélete megkívánja; élő és szerves hagyományként, amelyet a tisztán népuralmi berendezkedés vágott ketté Mária Országában leginkább.

Turner Gábornak, bajtársiassággal. A magyar emberek az elmúlt két évben hozzászokhattak ahhoz, hogyha valamilyen kisebb-nagyobb évforduló, nemzeti ünnep van, akkor éppenséggel „balhé is lesz”. A gond csak az, hogy a balhét nem kell megszokni, és balhé semmiképpen sem kell. Senkinek sem. Egyszerűen ez nem jó. A balhé nem harc, a balhé nem küzdelem, a balhé csak balhé. Nem nemzeti, nem nemes, nem hasznos.

Az alábbiakban Serédi Jusztinián hercegprímás 1944-es felszólalását közöljük, amelyet a nyilas puccs után tett közzé az Országtanácsban. A beszédet csak részben csatolták a jegyzőkönyvhöz, az egyedüli felszólaló a hercegprímás volt, aki forma szerinti jogi érveléssel mondta ki, hogy miért és hogyan törvénytelen a nyilasok hatalomátvétele. Legkésőbb itt is megfogalmazza, hogy a magyar államiság miként került veszélybe ezzel a jogellenes hatalomátvétellel. Ezzel csatlakozunk előző írásunkhoz, amelyben bemutattuk az 1944.

A II. világháború szerencsés és az ország szempontjából biztonságosabb befejezése nem sikerült, az erre irányuló kísérlete sem kellőképpen előkészítve nem volt, sem a tényleges kivitelezés nem volt szerencsés, de eredményes sem. A kormányzó országlása végén a jogfolytonosság újra megszakadt (német megszállás, nyilas hatalomátvétel), amely mellé az ország teljes – kétszeres (német-nyilas, szovjet-vörös) – kirablása, kivéreztetése is párosult, amellyel gyakorlatilag megismétlődött, sőt meg is hatványozódott az 1918-as állapot, melyből azonban a helyreállítás a mai napig nem sikerült.

Idén jubilálnak a spanyol karlisták, 175 éves lett a mozgalmuk. Ez önmagában is komoly eredmény, azt kell, hogy mondjam, és ha megnézem,hogy a karlisták soha nem lankadtak, soha nem árulták el eredeti eszméjüket, akkor érdemes rájuk nemcsak emlékezni, hanem meríteni mindabból, amit és ahogyan képviseltek az elmúlt közel két évszázadban Spanyolországban.

Írta: Békés Márton. A magyar republikanizmus semmisségét és abszolút érvénytelenségét két szemszögből lehet és kell vizsgálni: a politikai küzdőtér bal-, és jobb sarkából. Ezt fogjuk tenni.

Csak most ajánlotta pécsi monarchista ismerősöm Dukai István írását A törvénytelen állapotról címmel a Hitel 2008. júliusi számában. Jó, hogy ajánlotta és meg is vette nekem, mert magamtól nem gondoltam volna, hogy itt kell keresni ilyet. Érdemes elolvasni, különösen jelenlegi "lászlóandrásista tradicionlistáknak", mert Guénon és Hamvas Béla mentén értekezik, kellemes áthallásokkal, monarchista felhangokkal és szerencsésen elkerülte a hübrisz mételye is a szerzőt, leginkább Czakó Gábor ösvényei vannak ehhez közel (meglehet tőle nem olvashattunk ilyen konkrét közjogi kitételeket sajnos).