Jelenleg

Magyarországon a jogfolytonosságot, a Szentkorona-tant, és a történeti alkotmány érvényét szinte csak a jobboldalon vetik fel, sőt annak is a quasi szélső szegmensében az ún. rendszerváltás (1989-90) után. De érdemes megvizsgálni, hogy hogyan. Írta: Pánczél Hegedűs János.

Monarchisták mindenütt vannak, csak keresni kell őket.

A Szent Korona Rádió, amely rendszeresen és engedéllyel vesz át cikkeket innen, hogy ezzel is terjessze a monarchista alternatívát Magyarországon, egy eléggé egyértelmű üzenettel flash mobot szervezett a tegnapi tisztavatáson, amelyről a republikánus politikai vezetők száműzték a Szent Koronát. Transzparnessel jelezték, hogy a Szent Koronára nagyobb szükség van mint az 1949/89-es sztálini gyökerű republikánus alkotmányra a Regnum Marianumnak.

„Nincsen királyunk, csak császárunk!” (Jn 19: 15) Írta: Szász Péter Domonkos. Nagy örömömre szolgált, hogy szlovák nyelvű monarchista (és hagyományhű katolikus) oldal is nyílt a világhálón. A XIII. Leó Szlovák Kör (Slovenský Kruh Leva XIII.) által üzemeltetett blog magát nyíltan hagyományhű katolikusnak, és monarchistának vallja. Az örömömbe egy kis üröm is vegyült, mikor Boldog IV. Károly királyunk képmása alatt ezt a feliratot találtam: „Jeho cisárska výsosť Bl. Karol I. Rakúsky (Ő császári felsége, Boldog Ausztriai I. Károly).”.

„Nincsen királyunk, csak császárunk!” (Jn 19: 15) Írta: Szász Péter Domonkos. Nagy örömömre szolgált, hogy szlovák nyelvű monarchista (és hagyományhű katolikus) oldal is nyílt a világhálón. A XIII. Leó Szlovák Kör (Slovenský Kruh Leva XIII.) által üzemeltetett blog magát nyíltan hagyományhű katolikusnak, és monarchistának vallja. Az örömömbe egy kis üröm is vegyült, mikor Boldog IV. Károly királyunk képmása alatt ezt a feliratot találtam: „Jeho cisárska výsosť Bl. Karol I. Rakúsky (Ő császári felsége, Boldog Ausztriai I. Károly).”.

Azt mondják egyesek, hogy a grúz-orosz olimpiai háború már véget is ért. Pedig valószínűleg csak egy csata ért véget, nem annyira egy háború. Ebben a csatában a grúzok oldalán álltunk természetesen és hagyományosan. A Magyar Királyságnak - és reményeink szerint a Magyar Köztársaságnak is - soha nem volt komolyabb érdeke, hogy egy erős Oroszország legyen a keleti szomszédja. E mellett elvből elutasítunk minden kommunista (1945, 1968, 1956, 1979) intervenciót is, amelyekből nagyon sokat volt szerencsénk többet is elszenvedni.

Tihanyi délutáni sétámat a Boldog Károly Kálvária felé vettem, amelyet - helyreállított állapotában - még soha nem volt szerencsém látni. A nyüzsgő árusokon átvágva magam megérkeztem a Kálvária tövéhez, amely Tihany egyik legmagasabb pontján helyezkedik el. A panoráma fenséges, átlátni a déli partra, monarchista magyar embernek még sincsen kedve a látványban ejtőzni. Mártírsorsú Károly királyunk meghurcolásának szimbolikus elégiája ez a hely. Letaglóz igazából, még így is, félig helyreállított állapotában is.

Megosztom itt most mindenkivel egy magyar monarchista csendes kis tépelődéseit. Trónörökösünkről Habsburg Ottóról van szó. Egy könyvet olvasva (Így láttam...), amelyet ő írt a következő két idézetet ragadnám ki;

Minden monarchista tudja, hogy Boldog Károly király második, sikertelen restaurációs kísérletének a szomorújátéka Tihanyban zajlott le. A tihanyi apátságban talált menedéket a királyi pár, ahol majdnem öt napot töltöttek fogságban.        

(A magyar Capitoliumon – Pethő Sándor válogatott publicisztikája, Akadémiai Kiadó, 2005.)