Jelenleg

Horthy kormányzóval kapcsolatosan már elmondtuk a véleményünket néhány poszttal arrébb, nem szívesen ismételnénk magunkat, abban MINDEN kitételt fenntartunk továbbra is. (Néhány pontban azon is túl.) A minap azonban egy érdekes videó került elő az 1993-as újratemetésével kapcsolatosan, amelynek a megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudjuk (ha már az M1 nem kért belőle, gondoljuk az RTL Klubon vagy TV2-n sem fog menni), tekintettel arra, hogy annak idején néhány szűk szavú híradós riporton kívül nem sokat lehetett hallani efelől.

Az EU ajánlotta; lehet vörös csillagot hordani, az nem tilos. Véleményszabadság van, meg ilyenek, ez meg ugye szentség a republikánus demokráciában. Persze ez nem utasítás, ez egy javaslat, de azért jó lenne megfogadni, mert még az is lehet, hogy ilyen kis dologért felfüggesztik a tagságunkat. Merthogy a magyar jogrend és az EU-s ellentmondásba keveredik majd. Azt meg nem lehet. Ezért csak javasolnak, de meg kellene fogadni, mert úgy jobb lenne nekünk. Kis magyar (tag)köztársaság meg majd behúzza a nyakát és mondja ártatlan szemekkel, kabátszegélyét morzsolgatva; "Ja, bocsánat.

Az viszont szükségszerűen igaz, hogy nem korszerű mindaz, amit vallunk, de ez nem is lehet kritérium a mi részünkről. A királyságunk jelenleg is valóság; közjogilag és szellemileg mindenképpen az, akkor is, hogyha nem társadalmi gyakorlat, vagy éppen nem érvényben lévő jogrend. Egy érintetlen entitás. A királyság azért valóság, mert építménye a magyar nemzet saját, organikus alkotása, léte pedig törvényes. Mindaz, ami helyette van sajnos törvénytelen módon jött létre.

A minap egy séta alkalmával a Mária utcában, Budapesten a VIII. kerületben, a Szemklinikán a fentebb feliratot sikerül konstatálnunk "királyi magyar". Kellemes borzongással a gerincünkön megállapítottuk, hogy a restaurálók, mivel a bejárati kapu szépen fel van újítva, ezúttal kegyesek voltak. Meghagytak mindent eredetiben, ahogyan volt. Zászlóra már nem tellett, ugyan mert a rongyos, napszítta magyar zászlót tették ki újra. Így legalább a kontraszt is megvan.

Magyarországon kevesen tudják, hogy egészen pontosan kik voltak maszonok (szabadkőművesek) a "nemzet nagyjai" közül. Pedig egészen nyíltan hirdetik a mai maszonok ezt, és érdemes is utánajárni a dolgoknak, mert akkor van egy olyan viszonyítási pontunk, hogy kit, hogyan, miért és meddig tartsunk nyilván. Kossuthról, Jászi Oszkárról, Csáth Gézáról, Kosztolányi Dezsőről, Kazinczyről, vagy éppen Wekerle Sándorról illik jókat mondani, de kevesen gondolják hozzá, hogy maszonok voltak.