Mindszenty bíboros már negyedik évét kezdte az amerikai követségen, amikor, 1960. november 4-én John F. Kennedyt választották meg az amerikai polgárok. Mindszenty bíboros haladéktalanul gratulált neki a következő szavakkal: „szívből jövő jókívánságaimat küldöm Önnek elnökké való megválasztása alkalmából. Isten áldása legyen mind az Egyesült Államok, mint a világ érdekében végzett munkáján! Közép-Európában hatékony védelemért könyörgök az elnyomott Magyarország számára.” (1) Ezen kívül még 20 levelet írt a bíboros az elnöknek, majd az elnök halála után özvegyének kondoleált, 1963.

Mindszenty József 34 évvel volt fiatalabb Prohászka Ottokárnál. E kettőjük között fönnálló bő emberöltőnyi korkülönbség – figyelembe véve személyes találkozásaikat – csak fokozhatta a későbbi bíboros szemében Prohászka tekintélyét; akiről mindig a legnagyobb tisztelet hangján szólt. Homíliáiban, beszédeiben számos alkalommal utal a nagy püspökre. A Beke-féle szentbeszédgyűjtemény indexe szerint Szűz Mária, Szent Péter és Pál, Szent Gellért, a nagy árpád-házi szentek és Pázmány után Prohászkát említi legtöbbször.

Mindszenty bíboros 1956. november 4 – 1971. szeptember 28 között a budapesti amerikai követségen tartózkodott. Ez időszakban mintegy kétszáz tételre rúgó levelezést folytatott az Apostoli Szentszékkel, nevezetesen a pápákkal és a bíboros államtitkárokkal, továbbá mintegy 120 tételre rúgó levelezést folytatott az amerikai elnökökkel, név szerint: Eisenhower, Kennedy, Johnson és Nixon elnökökkel, továbbá külügyminisztereikkel.

A budapesti amerikai követség és az amerikai külügyminisztérium központi levéltárában őrzik Mindszenty bíboros angol nyelvű, 1960. január 22-én kelt levelének két példányát (1), amelyet azért írt XXIII. János pápához, hogy lehetőség szerint megakadályozza Nyugat-Magyarország, a mai Burgenland önálló egyházmegyévé alakulását. Mint tudjuk, a burgenlandi egyházmegye idén augusztusban ünnepli alapításának 50. évfordulóját. Már ezért is érdekes lehet számunkra Mindszenty bíboros véleményének megismerése, bár előrebocsátjuk, hogy az amerikaiak nem küldték tovább diplomáciai csatornán a Vatikánba, hanem visszaküldték a bíborosnak Budapestre (2).

Az esztergomi érseki szék megüresedését VI. Pál pápa 1974. február 5-én hirdette ki. Így a bécsi Pázmáneumban tartózkodó Mindszenty bíboros megszűnt esztergomi érseknek lenni. Ugyanakkor Mindszenty bíboros úgy tartotta, hogy a pápai döntést követően továbbra is ő maradt Magyarország Prímása (1).

Mindszenty bíboros számos levelet írt az amerikai követségi tartózkodás alatt a Vatikánba (1). Ezt a levelét 1965. május 6-án tisztázta le és küldte el az amerikai követség diplomáciai postáján keresztül.

„Mindszenty gondolatainak háta mögött nem az egyházi nagybirtok volt, hanem a legitimizmus. Ez volt az ő centrális elképzelése, és ebbe semmiféle kompromisszum nem fért bele, nemhogy egy, a kommunistákat is magába foglaló népfront. Ő nemcsak királyt akart koronázni Magyarországon, hanem addig is, mint Magyarország első zászlósura, kvalifikáltnak érezte magát a közbenső időre az államfői szerepre.” Bibó István, 1977 (*)

Az utolsó magyar hercegprímásra, halálának 34. évfordulóján (1975. május 6-án, Bécsben hunyt el), egy kicsit stílusidegen módon, egy olyan ember gondolataival emlékezünk meg, aki nem kedvelte őt. Bibó István, aki életében egyszer, mindössze fél órára találkozott vele, meglehet vészterhes időkben1956. november 4-én, de egész életútját pontosan végigkövette, tisztán látta, hogy a hercegprímásnak, az ország első zászlósurának, határozott és világos, a királyság alapján álló közjogi-politikai krédója van. Ő a kevesekhez tartozott akkor is, republikánus demokrataként tisztán kihallotta a kódolt közjogi igényeket az 1956-os híres beszédéből is főpapnak. Ennél fontosabb azonban, hogy Tiszteletreméltó Mindszenty Józsefre mi magyar monarchisták úgy emlékezzünk, hogy tudjuk a főpap volt az, aki közjogi tisztjére hivatkozva vétót emelt az 1946-os I. Magyar Köztársaságra, és tiltakozott az ezeréves Magyar Királyság eltörlése miatt, Slachta Margit mellett a leghatározottabban. Bibó ezért így foglalja össze 1977-ben Mindszentyvel kapcsolatos álláspontját; "Mindszenty gondolatai mögött nem az egyházi nagybirtok volt, hanem a legitimizmus.

Nagy bizonytalanság és tájékozatlanság uralkodott az országban; azután előállt az a történelmi helyzet, amikor egy liberális értelmiségi csoport a béke és a radikális forradalom jelszavait hirdetve felboríthatta a rendet. Különösen megnövelte esélyeinket Wilson amerikai elnök nyilatkozata, melyben a soknemzetiségű Monarchia népeinek „önrendelkezést ígért”. Hogy az ígéretekből mi lett, tudjuk. Az állam és az intézmények keretei azonban felbomlottak; az ország népe védtelenül állt a történelmi viharban ellenségeitől körülvéve. Így következett be 1918 októberében a teljes összeomlás. A zűrzavarban gr. Károlyi Mihály ragadta magához a hatalmat és az utca a fővárosban kikiáltja a köztársaságot. (A békeszerető király, IV. Károly, nem mondott le, csak visszavonult a hatalom gyakorlásától.)