A legitimizmus és a szabad királyválasztó fogalmat pontatlanul használjuk, amikor a királykérdésről beszélünk, állapítja meg Vargyai Gyula. Lényegét tekintve Vargyai elfogadja Molnár Kálmán álláspontját. „ A jogfolytonosság azt jelenti, hogy jogszabályok alkotása, változtatása vagy eltörlése csupán az alkotmány értelmében arra hivatott tényezők által eszközölhető.” (1). Vargyai szerint a két fogalom pontatlan és látens módon jelentkezett az ellenforradalmi államban. A két álláspont szerint alapvetően a királykérdés problematikájának van egy bel-és egy külpolitikai vonatkozása. A külpolitikai tényezők a királykérdést illetően meghatározó jelleggel bírnak, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nemzetközi viszonyrendszert követően, belpolitikai téren is alakot nyert a királykérdés.

Pethő Sándor nevét, szinte minden quasi jobboldali, vagy a mai jobboldalt figyelemmel kísérő ember ismeri. Neve ott szerepel a Magyar Nemzet címlapján, ugyanis ő alapította 1938-ban. Hivatkoznak is lépten-nyomon rá, ahol tehetik a „pethői örökségre”, amelyhez hűnek kell lennie a lapnak, de ha a közel 1000 (!) oldalas, nemrég megjelent gyűjteményes kötetet a kezünkbe vesszük, azt kell, hogy lássuk, hogy nemcsak a lap, de az egész quasi magyar jobboldal, meglehetősen messze van ettől az örökségtől.