Aki kézbe veszi Kees Teszelszky nagyszerű könyvét az első ránézésre, azt mondhatja némi előítélettel, hogy a Szent Koronáról már mindent megírtak a történészek és jogtudósok, így nem sok újat mondhat ez a könyv. Azonban ez a könyv más, mint a Szent Koronáról szóló monográfiák többsége.
2010. május 15-én 90 éves korában elhunyt Rudolf magyar királyi herceg (1919-2010), Boldog IV.Károly magyar király és Zita királyné hatodik gyermeke, Ottó trónörökös testvéröccse.
Magyarországon egykoron nagyon fontos volt a címek és a rangok pontos használata. A két világháború között, amikor ennek szabályai a médiában is megjelentek, a szabályok nagyobb nyilvánosságot is kaptak.
Ifjabb Andrássy Gyula grófot 1920. január 12-én, egy harminc tagból álló miskolci küldöttség megkereste azzal a kéréssel, hogy képviselje Miskolcot az összehívandó nemzetgyűlésben. Andrássy nagyon meglepődött, mert nagyon váratlan volt a felkérés de kisebb hezitálás és gondolkodás után elvállalta, hogy képviselje a nemzetgyűlésben Miskolc városát. 1920. január 18-án, Miskolcon a Korona szálló (ma: Avas szálló) nagyterme adott otthont Andrássy programbeszédének. Miskolcon elmondott beszédét azért érdemes közelebbről megvizsgálni, mert a Tanácsköztársaság bukása után itt ismertette a politikai gondolatainak kifinomult apparátusát. Expozéjának első szakaszában determinálta a kialakult helyzetnek fontosságát, illetve, hogy miért fogadta el a felkérést.
A magyar trónörökös egy itthoni rádiókabaréban?! Elég abszurd ötletnek tűnik elsőre, de ha a publicitást nézem, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a tömegkommunikáció értéksemleges és a hallgatók száma nyilvánosságot hozhat bármilyen témának.
Az alábbi videón egy nagyon érdekes és meglehetősen tényszerű bemutató látható, hogy a Királyi Várpalota (alias "Budai Vár", csak "Vár") milyen "átépítésnek" és "restaurációnak" nevezett, pusztításon ment keresztül az elmúlt hatvan évben.
Jobboldali körökben nagyon gyakori téma, meglehet csak baráti-, vagy félig hivatalos beszélgetéseken, hogy mi volt a helyes magatartás 1944-45-ben? Folytatni kellett-e a háborút? Szükségszerű volt-e a nyilas puccs, törvényes volt-e a Szálasi-kormány, árulók voltak-e azok, akik letették a fegyvert és egyáltalán ki, mit és hogyan cselekedett akkor, és ezek alapján mi legyen a mérvadó, követendő magatartás ma is, amelyet követni kell, amelyet érvényesnek lehet tekinteni?
A világpolitika elmúlt két, lármás hónapja meglepetést okozott: A monarchia váratlanul ismét időszerűnek tűnik. Belgiumban, ahol a törékeny kormányzat folyamatosan az összeomlás szélén egyensúlyoz, II. Albert király lényegi szerepet tölt be, próbálva megakadályozni a felbomlást, közvetítve a vezető politikusok között, újra és újra tárgyalóasztalhoz ültetve őket. Nagy-Britannia legutóbbi választásait követően, miközben a Munkás- a Konzervatív- és a Liberális Párt politikusai azon küszködtek, hogy tárgyalások útján létrehozzák a kormánykoalíciót, Erzsébet királynő jelenléte arra emlékezteti a briteket, hogy az ország megőrzött még olyan intézményeket, amelyek képesek megelőzni a valódi széthúzást.






