Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el a 20. század – életútja, döntései és elméletei okán egyaránt – egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb és tán legérdekesebb gondolkodója, Carl Schmitt. Magyarországon – leszámítva Kuncz Ödön egy negyvenes évekbeli fordítását és Lukács György kritikáit – igazából csak a rendszerváltás után vált ismertebbé: az első Schmitt-könyv fordítójaként Paczolay Péter, az első Schmitt-monográfia szerzőjeként Pethő Sándor és a Schmitt-recepció hazai előmozdítójaként Cs. Kiss Lajos járult mindehhez hozzá.