Amikor Andrássy Gyuláról akarok megemlékezni ebben a körben, azok között, akik tisztelték és szerették őt és meg akarom rajzolni képét úgy, ahogy az az én lelkemben él, akkor be kell vallanom, hogy úgy áll előttem az ő képe, mint egy nagyon szép, mint egy nagyon művésziesen csiszolt ötvösmunka, melyet nem tud igazán meg bírálni, csak a műértő és helyesen értékelni csak az, aki tudja, hogy mi benne a szép, mi benne a művészileg becses.