Az élet kábító és ideális gondolkozást gátló zajától, mely bennünk Isten szeretetteljes szavát elnémítani és túlkiáltani törekszik, vonuljunk vissza egynéhány pillanatra a legközelebbi templom oltárlépcsőjére. Itt, úgyszólván a világból kilépve, már nem áll semmi Isten és közöttünk. Tisztán és világosan értheti lelkünk Isten kegyelmének szent szavát. Mert előttünk a tabernákulumban valóban testestől lelkestől jelen van a világ mindenható Teremtője és az emberiség legfőbb Ura.